|
== Hangtörvényekkel szembeni ellenvetések ==
A hangtörvények és a nyelvcsaládosnyelvcsaládok nyelvészetifogalma elméletek márma alapvető, definitív részét képezik a nyelvtörténetinyelvtörténetnek. kutatásoknak,Néhány ezértkutató aszerint hangtörvényeketazonban általában ''nem illik'' megkérdőjelezni. Aa hangtörvényekkel azonbanis akadnak problémák, amelyeket a hangtörvényes nyelvészkedéssel szembehelyezkedők szerint általában lesöpörnek az asztalról.
Egy példa a B-P-F átmenethez: latin ''LAB''-i (=siklik), gót ''HLAUP''-an (=fut), ófelnémet ''LOUF''-an (=fut). E sorozatban azonban a hangtörvényeken felül a gót alak tűnik a legrégebbinek, míg a latin a legújabbnak. A gót alak szókezdő ''H'' hangzója mindkét másikból hiányzik (és azokból inkább lekopott, mint fordítva, és az ófelnémetben nem alakult át ''G''-vé), de a latin a legredukáltabb alak, ahonnan az ''U'' magánhangzó is kiesett. Ugyanakkor nem nagyon magyarázható, hogy az ófelnémet ''loufan'' miért nem változott tovább ''louban'' alakra, s lett ehelyett inkább a mai németben ''laufen''. A hangtörvények következetes alkalmazásával a mai németben a ''fut'' szó ''glo(u)ben'' alakú lenne. Ugyanakkor a latin szó jelentése is problémás.
A hangtörvények alkalmazhatóságávalhangtörvényekkel szemben megfogalmazott érvek szerint Jacob Grimm azért találhatott ilyen összefüggéseket, mert a nyelvekben ''egy időben'' létező [[szóbokor|szóbokrok]] mindig a mássalhangzóváz különböző vátozataivalváltozataival fejeznek ki apró jelentésbeli különbözőségeket, ezért az egymástól alig eltérő hangzóvázak a nyelv fejlődésének minden állomásában állandóan jelen vannak. AAzaz a mássalhangzó-vázakban a grimmi törvényszerűségeketfeltételezésnek mutatóengedelmeskedő szóváltozásokhangzóváltások az egykorúértelmi szókészletekbőlfinomítások nyelvi eszközei, nem pedig önmagukban való, időben ható, egzakt nyelvfejlődési elemek. A latin, gót, ófelnémet és német nyelvben a „van neki”, „bír valamivel” fogalmat egyaránt a ''önkényesenHAB'' kiválogatottszótővel változatokfejezik alapjánki lehetséges.<ref>{{cite(sorban book|last=Götz|first=László|authorlink=Götz''HAB''-eo, László|title=Az''HAB''-an, elő''HAB''-ázsiaien, ősnyelv''HAB''-en), felé|yearennek ellenére – mivel itt a hangtörvényt nehéz lenne magyarázni – a ''HAB'' szótövet a latin ''CAP''-io (=1989|publisher=Püskikap, Kmegfog) szóból származtatják a ''habeo'' figyelmen kívül hagyásával.|isbn=963-8256-30-3}}</ref>
A törvényszerűségeket mutató szóváltozások ebben az értelmezésben az egykorú szókészletekből ''önkényesen'' kiválogatott változatok.<ref>{{cite book|last=Götz|first=László|authorlink=Götz László|title=Az elő-ázsiai ősnyelv felé|year=1989|publisher=Püski K.|isbn=963-8256-30-3}}</ref>
A mássalhangzó-vázakban a grimmi feltételezésnek engedelmeskedő hangzóváltások az értelmi finomítások nyelvi eszközei, nem pedig önmagukban való, időben ható, egzakt nyelvfejlődési elemek. A latin, gót, ófelnémet és német nyelvben a „van neki”, „bír valamivel” fogalmat egyaránt a ''HAB'' szótővel fejezik ki (sorban ''HAB''-eo, ''HAB''-an, ''HAB''-en, ''HAB''-en), ennek ellenére – mivel itt a hangtörvényt nehéz lenne magyarázni – a ''HAB'' szótövet a latin ''CAP''-io (=kap, megfog) szóból származtatják a ''habeo'' figyelmen kívül hagyásával.
A hangtörvényeket nem elfogadó nézetek némelyike [[Nyikolaj Szergejevics Trubeckoj|Trubeckoj]] [[areális nyelvkiegyenlítődés]]i elméletételméletéből, illetve Trubeckoj nyelvi alapegységeinek változatlanságátváltozatlanságából (lassú változásátváltozásából) fogadjákpróbálja felépíteni a elnyelvtörténetet.
== Lásd még ==
|
