„Kísérleti fizika” változatai közötti eltérés

A kísérleti fizika fontos mérföldköve volt Sir Isaac Newton (1643–1727) ''[[Philosophiae Naturalis Principia Mathematica]]'' című művének kiadása 1687-ben. A ''Principia''-ban Newton két átfogó, és sikeres fizikai elméletet hozott nyilvánosségranyilvánosságra: a későbbi [[klasszikus mechanika]] alapjául szolgáló [[Newton törvényei|newtoni törvényeket]] és az általános [[tömegvonzás]] törvényét, ami a gravitációs erőt írja le. Mindkét elmélet jól egyezett a kísérleti tapasztalatokkal. A mű ezen kívül néhány elméletet tartalmazott a folyadékok dinamikájáról is.

A termodinamika fejlődése a 17. században kezdődött, többek között a kémikus és fizikus [[Robert Boyle]] munkássága nyomán. 1733-ban [[Daniel Bernoulli|Bernoulli]] a klasszikus mechanikában statisztikus megfontolásokkal élve termodinamikai eredményeket mutaottmutatott fel, ezzel megteremtve a [[Statisztikusstatisztikus mechanika]] alapjait. 1798-ban [[Benjamin Thompson|Thompson]] kísérletekkel mutatta meg, hogy a mechanikai munka hővé alakulhat, majd 1847-ben [[James Joule|Joule]] felvetette az [[energiamegmaradás]] lehetőségét. A modern statisztikus mechanika alapjait [[Ludwig Boltzmann|Boltzmann]] fektette le a [[19. század|19. században]].

A klasszikus mechanika és a termodinamika mellett fontos terület az [[elektromosság]] természetének kutatása. Az első kísérleti tapasztalatok a 17.-18. századból származnak, többek között [[Robert Boyle]], [[Stephen Gray|Stephen Gray]], és [[Benjamin Franklin]] munkásságából, melyek az elektromosságról alkotott fogalmainkat a mai napig megalapozzák. [[Hans Christian Ørsted]] mutatott rá először, hogy az elektromosság és a [[mágnesség]] között kapcsolat van, amikor azon tapasztalatát magyarázta, hogy az iránytű elektromos áram közelében kimozdul nyugalmi helyzetéből. Az 1830-as évek elején [[Michael Faraday|Faraday]] megmutatta, hogy a mágneses és elektromos terek képesek egymás létrehozására. 1864-ben [[James Clerk Maxwell]] közzé tetteközzétette híres [[Maxwell-egyenletek|egyenleteit]], melyek a mágnesesség és elektromosság közti kapcsolatot írják le. Egyenleteinek további fontos és helyes folyománya volt, hogy a fény egy [[elektromágneses sugárzás]].