Henrik területeit a következőképpen osztották fel: A [[Bajor Hercegség]]ből leválasztották [[Stájerország]]ot és az isztriai őrgrófságot. A maradékot a [[Wittelsbach-ház|Wittelsbachok]] kapták, név szerint [[I. Ottó bajor herceg|Wittelsbach Ottó]]. A hatalmas méretű Szász Hercegséget még alaposabban felszabdalták. [[Vesztfália]] és [[Engern]] [[Vesztfáliai Hercegség]] néven a kölni érsekséghez kerültek. Szászország keleti része az Askani-családbeli Bernhardé lett. A két rész között a [[Weser]] volt a határ. [[III. Lajos türingiai gróf]] kapta a szász palotagrófságot, de 1181-ben lemondott testvére. [[I. Hermann]] javára. A többi birtokot visszaadták az eredeti tulajdonosnak vagy szétosztották. Ezzel a felosztással a császár Oroszlán Henrik jövőbeli hatalmi lehetőségeit akarta korlátozni, ugyanakkor itt kezdődött az a folyamat, amely a kis, elzárkózott hercegségek kialakulásához vezetett. A történészek szerint itt húzódik a választóvonal, amely az úgynevezett birodalmi hercegségek végét jelenti.
Henrik nem akarta alávetni magát az ítéletnek, ezért 1180-ban háborút indítottak ellene. Ugyanebben az évben elfoglalták a BraunschweitólBraunschweigtől 20 kilométerre fekvő jól erődített Lichtenberg várat. 1181 augusztusában Lübeck megadta magát a birodalmi hadseregnek és birodalmi várossá lett, BraunschweigotBraunschweiget szintén elfoglalták. Szászország nagy részét feldúlták. A Welf-párti szász nemesség nagy része átállt a császár oldalára. Lübeckben Frigyes hűbérúrrá tette [[I. Bogiszláv pomerániai herceg]]et, aki eddig Henrik alattvalója volt. 1181 novemberében az erfurti birodalmi gyűlésen Henrik behódolt a császárnak. Csak ekkor kapta meg szászországi Bernhard a terület mellé a szász hercegi címet. Ezt a tényt és a Henrik pere során bekövetkezett többi összetűzést a történészek úgy értékelik, hogy a császár és a nemesek között is feszültté vált a viszony. A császár ugyan királyi hűbérbirtokként magához vonhatta volna Szászországot, de nem akarta megkockáztatni az északnémet hercegek ellenállását. A hercegek viszonylag enyhe, háromévre korlátozott ítéletet szabtak ki Henrikre és meghagyták a jogát a braunschweigi szűken vett háztartás birtoklására, Engern és Osztfália egy részét, ami lehetővé tette Oroszlán Henrik belátható időn belüli visszatérését, de megnehezítette régi hatalmi pozíciójának visszaszerzését. Frigyes inkább egy határozatlan idejű kiközösítést részesített volna előnyben, a javak teljes elkobzása mellett. Mindenesetre ezzel Henrik jogot formálhatott volna a megkegyelmezésre és az összes terület visszaszolgáltatására, amivel megújította volna hűbéri kötelezettségét a császárral szemben. A végül kimondott határozott idejű átokkal Henrik birtokainak újrafelosztását utána már rögzült jogi helyzetnek lehetett tekinteni. Ebből az ítéletből elsősorban az Askani-család és Philipp von Heinsberg kölni érsek profitáltak.
