„Adzsdábija” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Bot: következő hozzáadása: eo:Aĝdabija |
|||
44. sor:
{{idézet 2|''Valaha (Adzsdábija) fallal volt körülvéve, de mostanra csak két erőd maradt a sivatagban dacolva. Adzsdábija négy mérföld távolságra van a tengertől. Nincs növényzet sem a városban, sem a környékén. Lakóinak többsége zsidó és muszlim kereskedő. A város környékén nagyszámú berber törzsek garázdálkodnak. Sem Adzsdábijában, sem Barqaban nincs folyó víz, a lakosság ciszternákból nyeri a megélhetéshez szükséges vizet...''|al-Idríszi}}
A város később az [[Oszmán Birodalom]]hoz került, akik [[Kireneika]] tartomány részévé sorolták be. A 20. század elején a [[Szenusszi-mozgalom]] központjává vált, majd az autonóm Szenusszi-tartomány részévé vált, mely Líbia többi részének Olaszország általi [[Olasz-török háború|megszállásakor]] jött létre, egy - az olaszokkal kötött - megegyezés eredményeként. [[1923]]-ban azonban az olaszok megszegték a szerződést és megszállták a területet, majd Adzsdábiját fontos katonai támaszponttá alakították át. A [[második világháború]] idején a város stratégiai fekvése miatt heves harcok színtere volt. [[1941]] elején a szövetséges haderő az [[Iránytű-hadművelet]] részeként visszavonulásra kényszerítette a német-olasz csapatokat és megszállta a várost, [[1942]]. [[április 2.]]-án azonban az [[Erwin Rommel]] vezette [[
A háború után a város gyors fejlődésbe kezdett, a líbiai olajkitermelés egyik fontos központjává válva. Ez hatott a város demográfiai összetételére is, a város lakossága az 1980-as évek elejére 32 000 főre nőtt. A lakosság legnagyobb része az olajiparban, kisebb részük különféle szolgáltatásokban dolgozott. [[2010]]-re a lakosság száma elérte a 76 968 főt.
Adzsdábija ismét nagy politikai jelentőségre tett szert a [[2011]]-es [[líbiai polgárháború]] idején. A városban a [[Moammer Kadhafi]] rendszere elleni tiltakozások [[február 16.]]-án kezdődtek, az első napokban legkevesebb 10 rendszerellenes tüntető vesztette életét. Miután az ellenzék átvette a hatalmat [[Bengázi]]ban és a kelet-líbiai területek felett, a kadhafista haderő ideiglenesen Adzsdábijából is kivonult. A kezdeti sikerek után azonban Kadhafi hadereje [[második bregai csata|elfoglalta]] a várostól 87 km-re nyugatra fekvő [[Brega|Bregát]], majd offenzívát indítottak Adzsdábija ellen, [[március 17.]]-re [[Adzsdábijai csata|elfoglalva]] a stratégiai fekvésű várost, majd két nap múlva már az ellenzék központjának számító Bengázit ostromolták. [[Március 19.]]-én azonban [[2011-es líbiai intervenció|nemzetközi hadművelet]] indult a felkelők megsegítésére, akiknek így sikerült visszafoglalni az elvesztett területeket, majd [[március 25]]-én Addzsdábija is a kezükre került. A sikeres kadhafista [[Szidra-öböli offenzíva|Szidra-öböli offenzívát]] követően azonban Kadhafi hadereje visszafoglalta a keleti területeket Bregáig, majd [[Via Balbia-i csata|megállapodott]] Brega és Adzsdábija között. Áttörést végül csak júliusba sikerült elérni, amikor az [[Átmeneti Nemzeti Tanács]] kezére került Brega és megkezdődött a felkelők előrenyomulása Tripoli fele, majd augusztus végére a [[Nefúsza-hegység]] felkelőivel együtt részt vettek Tripoli körülzárolásában, majd elfoglalásában, a későbbiekben pedig részt vettek a maradék ellenállás felszámolásában is.
[[2011]] áprilisában a város vezetősége úgy döntött, hogy Adzsdábija főútját átnevezik [[Tim Hetherington]] Sugárútra, az áprilisban [[Miszráta|Miszrátában]] megölt brit újságíró emléke előtt tisztelegve.
| |||