„Szovjetunió Kommunista Pártja” változatai közötti eltérés

| feloszlatva = [[1991]]. [[augusztus]]

| székház =

| politikai elhelyezkedés = szélsőbaloldal

| szín = vörös

{{kommunizmus}}

[[Fájl:Stalin-Lenin-Kalinin-1919.jpg|bélyegkép|jobbra|250px| [[Sztálin]], [[Lenin]] és [[Mihail Ivanovics Kalinyin|Kalinyin]] 1919-ben]]

 

Az SZKP lett a későbbi [[kommunista blokk]] kommunista pártjainak modellje, felépítésében, irányításában, egyeduralmi és társadalomszervező gyakorlatában, amelyhez különböző embercsoportok és egyének legkegyetlenebb, gyakran tömegessé váló elnyomása és elpusztítása is hozzátartozott. Elsőszámú vezetői teljhatalmú diktátorok voltak, akik a párt történetének különböző szakaszaiban változó módszerekkel gyakorolták hatalmukat.

 

 

Az SZKP legfelsőbb szerve a Kongresszus volt, amelyet eleinte évente, később [[Sztálin]] irányítása alatt ritkábban (1939 és 1952 között egyáltalán nem) hívtak össze, majd Sztálin halála után ötévenként ülésezett. A kongresszusok között az általa választott [[Központi Bizottság]] irányította a pártot. A KB válaszotta a szűkebb vezető testületeket, melyek közül a legjelentősebbek a Politikai Bizottság (illetve 1952 és 1966 között Elnökség) és a Titkárság voltak. A Titkárság tagjai a KB titkárai voltak, akik a párt központi apparátusát irányították. A párt többi testületének és tisztségének elnevezése és feladata viszonylag gyakran változott.

 

Fontosabb kongresszusok:

 

Az SZKP-nek a 15 [[szovjet tagköztársaságok|szovjet tagköztársaság]] közül 14-ben volt pártszervezete. A kivétel az [[Oroszország]]i Szovjet Szövetségi Szocialista Köztársaság (OSZSZSZK) volt, ahol a területi és egyéb központi alárendeltségű pártszerveket közvetlenül az SZKP KB irányította.

 

[[1917]]-[[1922]] között a pártban kollektív vezetés működött, nem hivatalosan pedig [[Lenin]] volt a párt megkérdőjelezhetetlen vezetője egészen [[1924]]-es haláláig. [[1922]]-ben hozták létre a főtitkári posztot, mely eredetileg nem hatalmai pozíció, hanem adminisztratív-technikai jellegű beosztás volt. A pártfőtitkári poszt [[Lenin]] halála után Sztálin kezében fokozatosan a párt és az állam legfőbb hatalmi pozíciójává vált.

 

A szovjet parlament [[1990]]. [[március 14.|március 14-én]] megszüntette a kommunista párt vezető szerepét, ezzel a pártnak közvetlen alkotmányos és kormányzati szerepe megszűnt. A Szovjetunió Kommunista Pártját [[1991]]-ben, az augusztusi puccs után betiltották.

 

Alacsonyabb szinten a szervezeti hierarchia különböző szintű bizottságokból épült fel, a vállalatok, intézmények, [[kolhoz]]ok szintjén ezek voltak a ''partkomok'' ''(партком)''. A partkom feje választott ''partkom titkár'' (секретарь парткома) volt.Magasabb közigazgatási szinteken a bizottságokat más rövidítések jelölték: a kerületek (rajonok) szintjén ''raikom'' ''(райком)'', a megyék (oblaszt) szintjén ''obkom'' ''(обком)'' (korábban a kormányzóságok orosz nevéből ''gubkom'', ''губком)'', a városok (górod) szintjén ''gorkom'' ''(горком)''.

A legalsó egység az „elsődleges pártszervezet” ''(первичная партийная организация)'' vagy „pártsejt” ''(партийная ячейка)'' volt. Ilyet mindenhol létrehoztak, ahol legalább három kommunista volt. A sejtet a párttitkár (секретарь партбюро) által vezetett pártiroda ''(партийное бюро'', ''партбюро)'' vezette. A párttitkár az illető munkahely fizetett alkalmazottja volt. A nagy pártsejteket kiemelt párttitkárok ''(освобожденный секретарь)'' irányították, akik a párttól kapták a fizetésüket.

 

A szovjet kommunista párttagság privilégiummá, a párttagok pedig az [[elit]] osztállyá, „[[pártállami hierarchia|nómenklatúrává]]” váltak. A párttagok sok mindenhez hozzájuthattak, amihez a közönséges szovjet polgárok nem, például külön, jobban ellátott üzletekben vásárolhattak, hozzájutottak külföldi árukhoz is, előnyt élveztek a lakáshoz, nyaralóhoz (oroszul „dácsa”) jutáshoz, könnyebben utazhattak külföldre, jobb iskolákba, egyetemekre küldhették gyermekeiket és számukra, illetve gyermekeik számára voltak fenntartva a presztízzsel rendelkező állások. A szovjet elithez csatlakozni párttagság nélkül gyakorlatilag lehetetlen volt.

 

A gyerekek először úttörők lettek, aztán 14 éves korukban a [[Komszomol]], a kommunista ifjúsági szervezet tagjai, végül felnőttként, ha elegendő párthűséget és pártfegyelmet mutattak fel, tagjaivá válhattak az SZKP-nek is. A párttagoknak kötelezettségeik is voltak: tagsági díjat kellett fizetniük és „társadalmi megbízatásokat” ''(общественные поручения)'' vállalniuk.

 

Amikor a bolsevikok létrehozták az OKP(b)-t, a pártnak mintegy 200 ezer tagja volt. Sztálin alatt az [[1920-as évek]]ben a párt nagy tagtoborzókampányba kezdett a munkások és a vidéki lakosság körében egyaránt, hogy „proletárosítsák” a pártot és ugyanakkor megerősítsék Sztálin támogató bázisát a régi bolsevikokkal szemben.

 

[[1933]]-ra a pártnak már 3,5 millió tagja és tagjelöltje volt, a sztálini tisztogatások következtében azonban ez a szám [[1939]]-re 1,9 millióra csökkent. Összehasonlításképp [[1986]]-ban, az összeomlás küszöbén az SZKP-nek már több, mint 19 millió tagja volt, a [[Szovjetunió]] felnőtt össznépességének mintegy tizede. A párttagok több, mint 44%-át ipari munkásnak, 12%-át termelőszövetkezeti munkásnak sorolták be.

 

{| border="1" cellpadding="2" cellspacing="0" style="border-collapse:collapse;"

|- bgcolor="#efefef"

|}

 

[[1991]]-ben a [[Gorbacsov]]-elleni államcsíny támogatása miatt az SZKP-t [[Oroszország]] területén betiltották, teljes vagyonát államosították.

 

* A [[Moldovai Köztársaság Kommunistáinak Pártja|moldáv párt]] őrizte meg leginkább pozíciót, jelenleg [[Moldávia]] legnagyobb pártja és a kormánykoalíció fő ereje,

* Az örmény párt jelentéktelen, parlamenten kívüli párt jelenleg [[Örményország]]ban,

 

Az SZKP többi szovjet tagköztársaságaiban a párt részegységei – észt, grúz, lett, litván, türkmén, üzbég – önállósultak:

[[udm:Советской Союзысь Коммунистической партия]]

[[uk:Комуністична партія Радянського Союзу]]

[[vi:Đảng Cộng sản Liên Xô]]

[[xmf:სხუნუეფიშ რსხუშ კომუნისტური პარტია]]