„Ernst Ludwig Kirchner” változatai közötti eltérés

Eleinte [[építészet]]et tanult [[Drezda|Drezdában]] és [[München]]ben, de érdeklődése hamarosan a [[grafika]], majd [[Festőművészet|festészet]] felé fordult. [[Fametszet]]einek stílusát még a [[Szecesszió|Jugendstil]] befolyásolta, de festményei már a korszak neoimpresszionista hatását mutatják, demajd az [[1900-as évek]] közepén [[Edvard Munch]] festészetének, a [[polinézia]]i és a [[négerek|néger]] művészet hatása alatt az egységes síkok alkalmazásával eljutott a formák és színek leegyszerűsítéséhez, stílust váltott. A [[Die Brücke]] („A Híd”) csoport[[expresszionizmus|expresszionista]] egyikcsoport vezető képzőművésze lett [[Drezda|Drezdában]]. Képzőművész barátaival szorosan együttműködött ([[Erich Heckel]], [[Karl Schmidt-Rottluff]], stb.) főleg 1907-1909 közt, együttesen kerestek olyan képzőművészeti nyelvet, amelynek segítségével egyenértékűen kifejezhetik egy music hallban, egy [[bordélyház]]ban vagy egy [[cirkusz]]ban lejátszódó jelenet közvetlen elevenségét.

A másik [[expresszionizmus|expresszionista]] egyesülés, a [[Der Blaue Reiter|Blauer Reiter]] csoport 1912-es második kiállítására a Brücke csoport számos tagját is meghívta, a meghívottak közt szerepelt Kirchner, [[Emil Nolde|Nolde]], [[Max Pechstein|Pechstein]], [[Erich Heckel|Heckel]] és [[Otto Mueller|Mueller]]. A Blauer Reiter kiállításán [[grafika|grafikákkal]] és [[akvarell]]ekkel lehetett szerepelni, de a Brücke csoportot ez nem zavarta, hiszen fő műfajuk a grafika és az akvarell volt. 19I21912-ben [[Erich Heckel]]lel együtt [[freskó|falfestmény]]eket készített [[Köln]]ben a Sonderbund nemzetközi kiállításának „kápolnája” számára, 1913-ban a Brücke csoport felbomlott. Kirchner az [[Első világháború|I. világháború]]ba bevonult 1915-ben, de súlyos betegségei (tüdőbetegség, depresszió) miatt két hónap múltán leszerelték, 1917-ben Svájcba[[Svájc]]ba távozott gyógykezelés céljából. Képzőművészeti pályafutása Svájcban folytatódott tovább, [[Kreuzlingen]]ben, majd Davos közelében élt és alkotott.

Rabul ejtették őt Svájc hegyekkel teli tájai, az ottani parasztemberek[[paraszt]]emberek kemény munkával töltött rendszeres életmódja. Úgy érzékelte, hogy a parasztemberek tökéletes harmóniában, azonos ritmusban élnek a természettel. Allegorikus [[kompozíció]]kban bontotta ki ezt a témát az [[1920-as évek]] közepétől, [[Pablo Picasso]]nál megfigyelt szimultán ábrázolási eszközök segítségével. A hegyi táj Kirchner nézőpontjából valóságos és [[szimbolizmus|szimbolikus]] táj is egyben, a látvány a művész átfogalmazásában titkos értelmet, magas rendű szellemi jelentést nyer. A völgyek mélyén meghúzódó falvak, a meredek lejtők, a hegygerincek és a csúcsok egyúttal szimbolikus helyek is, a szellemi felemelkedés útjai vagy pihenői.