„Szlovák nemzeti felkelés” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
kész |
||
1. sor:
{{Katonai konfliktus infobox
| konfliktus = Szlovák nemzeti felkelés
15 ⟶ 14 sor:
| haderő1 = {{szám|40000}} később {{szám|83000}}
| haderő2 = {{szám|18000}} később {{szám|78000}}
| veszteségek1 = kb. {{szám|10000}} (4200 német katona)
| veszteségek2 = kb. {{szám|10000}} (továbbá 5304 foglyot a németek kivégeztek)
| veszteségek3 = {{szám|12000}} civil
25 ⟶ 24 sor:
== Előzmények ==
1938-ban, az [[Anschluss]]t követően a [[Harmadik Birodalom]] megkezdte [[Csehszlovákia]] feladarabolását. A szeptember 29-én kötött [[müncheni egyezmény]] értelmében a németlakta [[Szudétavidék]]et hozzácsatolták a birodalomhoz, Magyarország pedig az [[első bécsi döntés]]ben szerzett területeket. 1939. március 14-én a németek [[Csehország|Cseh- és Morvaországból]] [[Cseh–Morva Protektorátus|protektorátust]] hoztak létre, és [[Jozef Tiso]] német győzködésre kikiáltotta a független [[első szlovák köztársaság|Szlovákiát]], amely később német védnökséget kért. Az új államban [[Vojtech Tuka]] meghirdette a [[nemzetiszocializmus]] programját és Szlovákia elsőként csatlakozott a németekhez a világháború kezdetén, [[Lengyelországi hadjárat (1939)|Lengyelország lerohanásakor]]. A háborús részvételt és a német befolyást ellenző szlovákok súlyos dilemma elé kerültek: Szlovákia hőn vágyott állami létére csak a [[Adolf Hitler|hitleri]] vezetés jóindulata volt a garancia. Ráadásul Tiso Szlovákiája viszonylag békés terület volt, és a német hadi megrendelések felvirágoztatták a gazdaságát és Németországgal szemben nem került bevezetésre az élelmiszerjegy-rendszer. Míg a Tiso-rendszer viszonylag népszerű volt a lakosság körében, a felkelőket később már korántsem támogatták ennyire.
A helyzet csak [[1943]]-ban változott meg, amikor a [[Munkás-paraszt Vörös Hadsereg|Vörös Hadsereg]] egységei egyre inkább közeledni kezdtek az ország felé. A hadsereg felső vezetésében kezdődött a szövetségesekhez való átállás előkészítése. [[Ján Golian]] alezredes volt a főszervező, aki nagy mennyiségű hadianyagot és a kincstári vagyon nagy részét [[Besztercebánya|Besztercebányára]], a felkelés későbbi központjába szállíttatta. Eközben a hadvezetés két hadosztályt küldött [[Eperjes]]re, hogy a [[Wehrmacht]] egységeit támogassák, nekik fontos szerep jutott a felkelők terveiben, ugyanis nekik kellett volna elfoglalniuk a [[Duklai-szoros]]t és megnyitni a frontot a szovjetek előtt, amikor már közel járnak. A hadsereg más részében is voltak tervek az átállásra, [[Ferdinand Čatloš]] vezérkari főnök is a front megnyitását tervezte a Vörös Hadsereg előtt, és tárgyalt is Moszkvával, ám a nemzeti felkelés miatt erre nem kerülhetett sor.
42 ⟶ 41 sor:
== Megítélése ==
[[Fájl:Pamatnik SNP BB.JPG|bélyegkép|jobbra|250px|A besztercebányai Szlovák Nemzeti Felkelés Múzeuma]]
A kommunizmus időszakában nagy jelentősége volt az eseményeknek, az ország világháborús szerepét ezzel kívánták tisztára mosni, valamint a cseheket is arra kényszerítette, hogy külön népnek ismerjék el a szlovákokat. A felkelést úgy állították be, amelyben a szlovák nép egységesen a felkelők mellé állt. Felnagyították a kommunista partizánok szerepét az eseményekben, míg a hadsereg és a polgári ellenállás szerepét bagatellizálták. Az [[1993]]-ban függetlenedett Szlovákiában [[augusztus 29.|augusztus 29-e]] állami ünnep, sok városban utcákat, tereket neveztek el róla.
A Nemzeti Felkelés megítélése mind a mai napig vitatott mind tudományos, mind köznapi szinten. A jobboldali nacionalisták, akik szimpatizálnak az akkori független Szlovákiával és eszméivel, hazaárulóknak tartják a felkelés szervezőit, akik a kommunistákkal szövetkezve okoztak szenvedéseket a lakosságnak. A baloldali nacionalisták ellenben az [[oroszok]]kal való szláv szövetséget, és a felkelés [[németellenesség]]ét hangsúlyozzák. Mivel az, hogy események során a szlovákok egymás ellen fordultak, sokak számára kellemetlen, akadnak olyan törekvések is, hogy a gyilkosságokat kizárólag a szovjet partizánokra vagy német [[Schutzstaffel|SS]]-re kenjék. Akad egy harmadik felfogás is, mely szükségtelennek ítéli meg a felkelést ilyen formában és időben, hiszen a hadi helyzet miatt a németek kénytelenek lettek volna később maguktól kiüríteni az országot.
== Források ==
| |||