„Debreczeni László (művészettörténész)” változatai közötti eltérés

Tanulmányait a kolozsvári középfokú technikumban végezte 1923-ban; majd népművészeti és építészettörténeti tanulmányokat folytatott. Első írása 1924-ben jelent meg az ''[[Ifjú Erdély]]''-ben. [[1925]]-ben ismerkedett meg [[Kelemen Lajos (történész)|Kelemen Lajossal]], az ő javaslatára kezdte rajzolni Erdély középkori műemlékeit. 1928-tól 1944-ig az [[Erdélyi Reformátusreformátus Egyházkerületegyházkerület]], illetve [[Makkai Sándor]] püspök megbízásából az egyházi építészeti emlékek és műtárgyak összeírásával, felvételezésével, műemléképületek gondozásával, épülettervezéssel foglalkozott. Az ő tervei alapján újították fel például 1931-ben a [[magyarkiskapus]]i református templomot. 1945-től 1948-ig hadifogoly volt. 1949-től a kolozsvári Magyar Művészeti Intézet, majd a [[Művészeti és Design Egyetem (Kolozsvár)|Ion Andreescu Képzőművészeti Intézet]] műszaki felelőse, 1955-től nyugalomba vonulásáig lektora: népművészetet, ábrázoló mértant és perspektívát tanított. Ő volt az egyik kulcsszereplő a [[második világháború]] utáni országos műemlékösszeírás kolozsvári munkálatainál.

Ő illusztrálta [[Dsida Jenő]] ''Leselkedő magány'' és [[Vajda István]] ''Tengerszem'' című verseskötetét.