„Dušan Makavejev” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
24. sor:
}}
'''Dušan Makavejev (Душан Макавејев)''' ([[Belgrád]], [[1932]]. [[október 13.]] –) szerb rendező, forgatókönyvíró és producer. Az [[1950-es évek]] első felében kezdett rendezni. [[1965 a filmművészetben|1965]]-től forgat játékfilmeket. Miközben ''[[W. R., avagy az organizmus misztériuma]]'' ([[1971 a filmművészetben|1971]]) című alkotása külföldön nagy sikert aratott, [[Jugoszlávia|Jugoszláviában]] hevesen támadták a filmet, melyet végül be is tiltottak. [[Vlagyimir Iljics Lenin|Lenin]] emlékének és a [[kommunizmus]] „szent” eszméjének megsértése miatt Makavejevnek el kellett hagynia a hazáját. Nyugaton még ritkábban tudott forgatni. [[1993 a filmművészetben|1993]] óta nem készített játékfilmet. Több alkalommal járt [[Magyarország]]on, életművéből a Magyar Filmintézet és a Magyar Televízió is rendezett már sorozatot.
[[Fájl:Makavejev2.jpg|jobbra|bélyegkép|250px| ''Sweet Movie'' ([[Anna Prucnal]] és [[Pierre Clémenti]])]]
30. sor:
== Pályafutása ==
=== A kezdetek ===
Makavejev édesanyja volt [[Szerbia|Szerbiában]] az első női állatorvos, aki szérumok előállításával foglalkozott. Elvált asszony volt, ezért Dušan sosem találkozott az édesapjával. A fiú [[Belgrád]]ban nevelkedett. Akkor kezdődött a [[
Első egész estés filmje, ''[[Az ember nem madár]]'' (1965) két párkapcsolat történetet mutatja be. Mindkét pár a szerelem segítségével próbál kitörni a szürke hétköznapok világából, ahol az ember valóban nem madár (= nem szabad), hanem dróton rángatott báb csupán, aki a szabadság illúziójában él, a munkáshatalom nyomasztó jelképeinek árnyékában. Már ebben a filmben megcsillan Makavejev iróniája és szarkasztikus humora: az egyik jelenetben például a mérnök szereplő az ''Örömóda'' hangjai mellett veszi át a kiváló munkájáért járó kitüntetést, miközben valahol a város másik végében a hősnő – ugyanerre a zenére – éppen az [[orgazmus]] pillanatait éli át. Ami közös kettőjükben, hogy azokban a percekben a maguk módján mindketten mennyei boldogságot éreznek. A filmet egy hipnotizőr vezeti be, aki a [[mágia]] veszélyeire hívja fel a figyelmet, és nem nehéz észrevenni, hogy a rendező tulajdonképpen magát a kommunizmust is a mágiához hasonló szemfényvesztésnek tartja.
| |||