„Romániai magyar énekeskönyvek” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
13. sor:
== A II. világháború után ==
 
A [[II.második világháború]] után elsőként [[Forrai Gregória]] tankönyvét engedélyezte a minisztérium (1947), majd Nagy István állított össze egységes tankönyveket [[Szász Károly (muzikológus)|Szász Károly]] közreműködésével az elemi iskolák V-VII. osztálya, [[Jagamas János]] pedig a VIII. osztálya számára (1949). Ezek a rendelkezésre álló szűk keretet az énekgyakorlatok kivételével magyar népi anyaggal töltik ki, szemléltetve a román, orosz, ukrán, cseh, szerb folklórt is; bennük a himnuszok, munkásmozgalmi dalok mellett kánonokat, népdalfeldolgozásokat, klasszikus kis műveket találunk. A VIII. osztályos tankönyv a magyar és román [[népzene|népzenét]] ismerteti 70 dallampéldával.
 
Gazdagabb anyaggal jelenhetett meg az V-VIII. osztály tankönyve másfél évtized múltán, [[Guttman Mihály]], [[Guttmanné Takács Gabriella]], [[Péter Loránd]], [[Márkos Albert (zeneszerző)|Márkos Albert]] és [[Csalah György]] szerkesztésében (1964); az elméleti anyagot bő magyar, román, orosz, ukrán, lengyel, német, szlovák, francia, kínai népdalanyag s klasszikus darabok mellett főleg kortárs szerzők dalai szemléltetik. A zenei írás-olvasás elsajátításának szem előtt tartásával újabb tankönyvsorozat indult [[Kovácsné Gábor Aranka]] (1965, 1973, 1974), [[Szabó M. Klára]] (1966), [[Guttman Gabriella]] (1972), [[Márkos Albert (zeneszerző)|Márkos Albert]] (1972), [[Maxim Éva]] (1973, 1974) és [[Verestóy Ilona]] (1974) szerkesztésében.