Főmenü megnyitása

Módosítások

nincs szerkesztési összefoglaló
* Egy halva született fiú (1556 decembere)
 
Állítólag szülei terrorban tartották egész gyermekkorában, s még arra is veréssel vették rá, hogy hozzámenjen Guilford Dudley-hoz, akivel előtte nem is látták egymást egy percre sem. Jane így fogalmazta meg, hogy akkoriban mit is vártak el tőle szülei: ,, Amikor apám és anyám jelen vannak, nem is tudom, hogy mi lenne a helyes. Beszélni vagy csendben maradni, leülni, állni vagy távozni, enni vagy inni, boldognak vagy szomorúnak lenni, varrni vagy hangszeren játszani, táncolni, vagy bármi mást csinálni. Mindig azt kell előtérbe helyeznem, ami súlyban vagy összegben mérhető, máskülönben maró gúnnyal viszonyulnak hozzám, s csúful bánnak velem, oly módokon, melyeket inkább nem is neveznék nevükön. Olyankor mindig azt gondolom, a Pokolban vagyok. "
1544-ben lépett érvénybe az ún. ,,Harmadik Utódlási Törvény", mely tulajdonképpen VIII. Henrik megelőlegezett végrendelete is volt egyben. Ennek értelmében természetesen Eduárd herceg állt az öröklési sorrend első helyén, ám ha utód nélkül hal meg, utána féltestvére, Mária léphet trónra, s ha ő is gyermektelen marad, akkor örökli utána a koronát húga, Erzsébet hercegnő. VIII. Henrik kihagyta az okiratból lehetséges trónörökösként Frances Brandon-t, Jane Grey édesanyját, aki Henrik húgának, Máriának volt a leánya. Ugyancsak kizárta az öröklési sorból másik lánytestvére, Margit unokáját, Stuárt Mária skót királynőt, mivel nőrokona katolikus hitben élt és nevelkedett.
1547 februárjában, nem sokkal VIII. Henrik halála után Jane Thomas Seymour háztartásába került, aki hamarosan nőül vette a király özvegyét, Katherine Parr-t. Jane a házaspárral élt, egészen Katherine 1548 szeptemberi haláláig, aki gyermekágyi lázban hunyt el. Jane-t, aki [[VIII. Henrik angol király|VIII. Henrik]] húgának, Mária hercegnőnek volt az unokája, és a protestáns vallás buzgó híve, [[VI. Eduárd angol király|VI. Eduárd]] utódjává nevezte ki, apja intézkedéseivel ellentétben, nővéreinek, Máriának és Erzsébetnek mellőzésével. (Eduárd király nem nősült meg és utódai sem születtek, ezért úgy döntött, inkább választja örököséül ugyancsak protestáns vallású rokonát, Jane-t, mint saját nővérét, a buzgó katolikus Mária hercegnőt. 1553 nyarán VI. Eduárd haldoklott, ezért igyekezett minél gyorsabban és eredményesebben rendezni az utódlás témakörét, még mielőtt meghalna, s megkezdődnének a trónviszályok a kizárólag női örökösök között. Először úgy képzelte el, hogy Jane és annak két húga fiúgyermekeire hagyományozza a koronát, ám sajnos már nem maradt elég idő ahhoz, hogy a három fiatalasszony gyermeket szüljön, mivel Jane és Catherine akkor még csak alig két hónapja voltak férjnél. Így a király végül annál a megoldásnál maradt, hogy Jane lesz az utódja Anglia trónján.) Eduárdot John Dudley, [[Northumberland]] hercege beszélte rá erre a lépésre; legifjabb fia, Guilford Dudley lord Jane Grey férje volt, habár előtte az is kilátásban volt már, hogy Jane férje Edward Seymour legidősebb fia, Lord Hertford lesz majd. (A pár végül 1553. május 21-én kelt egybe, a Durham House-ban. Aznap rajtuk kívül még két frigy is megköttetett: Jane húga, Catherine Grey Pembroke grófjához, míg Guilford Dudley testvére, Katherine Huntingdon grófjának fiához ment nőül.) VI. Eduárd halála után ([[1553]]. [[július 6.]]) a northumberlandi herceg csakugyan kikiáltatta Jane Grey-t királynőnek, bár a fiatal és a politikában teljesen járatlan lány a tudományokkal, azon belül is a humanista nézetekkel foglalkozott szívesen, például [[Platón]]t görögül olvasgatta, azonkívül tanult latinul és héberül, valamint olaszul is. Világosan látta helyzetét: „A korona nem az én jussom, és nem kedvemre való. Mária a törvényes trónörökös.” - mondta.
Névtelen felhasználó