Főmenü megnyitása

Módosítások

nincs szerkesztési összefoglaló
1544-ben lépett érvénybe az ún. ,,Harmadik Utódlási Törvény", mely tulajdonképpen VIII. Henrik megelőlegezett végrendelete is volt egyben. Ennek értelmében természetesen Eduárd herceg állt az öröklési sorrend első helyén, ám ha utód nélkül hal meg, utána féltestvére, Mária léphet trónra, s ha ő is gyermektelen marad, akkor örökli utána a koronát húga, Erzsébet hercegnő. VIII. Henrik kihagyta az okiratból lehetséges trónörökösként Frances Brandon-t, Jane Grey édesanyját, aki Henrik húgának, Máriának volt a leánya. Ugyancsak kizárta az öröklési sorból másik lánytestvére, Margit unokáját, Stuárt Mária skót királynőt, mivel nőrokona katolikus hitben élt és nevelkedett.
1547 februárjában, nem sokkal VIII. Henrik halála után Jane Thomas Seymour háztartásába került, aki hamarosan nőül vette a király özvegyét, Katherine Parr-t. Jane a házaspárral élt, egészen Katherine 1548 szeptemberi haláláig, aki gyermekágyi lázban hunyt el. Jane-t, aki [[VIII. Henrik angol király|VIII. Henrik]] húgának, Mária hercegnőnek volt az unokája, és a protestáns vallás buzgó híve, [[VI. Eduárd angol király|VI. Eduárd]] utódjává nevezte ki, apja intézkedéseivel ellentétben, nővéreinek, Máriának és Erzsébetnek mellőzésével. (Eduárd király nem nősült meg és utódai sem születtek, ezért úgy döntött, inkább választja örököséül ugyancsak protestáns vallású rokonát, Jane-t, mint saját nővérét, a buzgó katolikus Mária hercegnőt. 1553 nyarán VI. Eduárd haldoklott, ezért igyekezett minél gyorsabban és eredményesebben rendezni az utódlás témakörét, még mielőtt meghalna, s megkezdődnének a trónviszályok a kizárólag női örökösök között. Először úgy képzelte el, hogy Jane és annak két húga fiúgyermekeire hagyományozza a koronát, ám sajnos már nem maradt elég idő ahhoz, hogy a három fiatalasszony gyermeket szüljön, mivel Jane és Catherine akkor még csak alig két hónapja voltak férjnél. Így a király végül annál a megoldásnál maradt, hogy Jane lesz az utódja Anglia trónján.) Eduárdot John Dudley, [[Northumberland]] hercege beszélte rá erre a lépésre; legifjabb fia, Guilford Dudley lord Jane Grey férje volt, habár előtte az is kilátásban volt már, hogy Jane férje Edward Seymour legidősebb fia, Lord Hertford lesz majd (Jane apja ajánlotta fel lányát mint Hertford leendő menyasszonyát), sőt, még maga Thomas Seymour neve is felmerült mint lehetséges kérő, ám őt még 1548 végén letartóztatták felségárulás vádjával, ugyanis VI. Eduárd rossz néven vette, hogy Thomas úgy akart Anglia királya lenni mint a trónörökös, Jane Grey férje. Végül Guilford Dudley lett a lány vőlegénye, az eljegyzésre 1553 tavaszán került sor. (A pár végül 1553. május 21-én kelt egybe, a Durham House-ban. Aznap rajtuk kívül még két frigy is megköttetett: Jane húga, Catherine Grey Pembroke grófjához, míg Guilford Dudley testvére, Katherine Huntingdon grófjának fiához ment nőül.) VI. Eduárd halála után ([[1553]]. [[július 6.]]) a northumberlandi herceg csakugyan kikiáltatta Jane Grey-t királynőnek, bár a fiatal és a politikában teljesen járatlan lány a tudományokkal, azon belül is a humanista nézetekkel foglalkozott szívesen, például [[Platón]]t görögül olvasgatta, azonkívül tanult latinul és héberül, valamint olaszul is. Világosan látta helyzetét: „A korona nem az én jussom, és nem kedvemre való. Mária a törvényes trónörökös.” - mondta. Jane édesanyja, habár ő maga nem lehetett királynő, ám legalább leányából uralkodónő lett, ami hatalmas megelégedéssel és gőgös büszkeséggel töltötte el az asszonyt, akárcsak Henry Grey-t.
 
Mivel az angolokat felháborította a northumberlandi herceg eljárásának törvénytelensége, mihelyt [[I. Mária angol királynő|Mária]], VI. Edward idősebb nővére [[Norfolk]]ban magát hívei által királynőnek kiáltatta ki, a titkos tanács, a főváros, a hajóhad és a grófságok legnagyobb része hozzá csatlakozott. Maga Northumberland is, csapataitól elhagyatva, behódolt Máriának, mire ő bevonult [[London]]ba, s Jane Grey-t férjével, apjával és apósával együtt azonnal a [[Londoni Tower|Towerbe]] záratta. Northumberland-et már [[augusztus 22.|augusztus 22-én]] kivégezték, ellenben Henry Grey, Suffolk hercege, Jane Grey apja visszanyerte szabadságát. Jane Grey-re és férjére kimondták ugyan a [[halálbüntetés|halálos ítéletet]], de nem hajtották végre és a szigorú őrizet alatt a Towerben maradt. (Guilford két bátyja, és a volt canterbury-i érsek, Thomas Cranmer is fogságba esett, amiért nem támogatták Mária királynővé választását. Az ellenük folyó perre 1553. november 13-án került sor, London városában. A nemesekből álló bíróság elnökei Sir Thomas White és Norfolk 3. hercege voltak. Rajtuk kívül még jelen volt Derby 3. grófja, és Bath 2. grófja is. Habár Mária királynő igyekezett elkerülni, hogy halálra ítélje rokonát, Jane-t, ám a bírák bűnösnek találták a lady-t, mivel 9 napos rövid uralma alatt úgy írta alá az ország ügyeivel kapcsolatos iratokat mint ,,Jane királynő". Mária szerette volna azt hinni, hogy Jane-t valóban akaratán kívül tette meg királynőnek a lány hatalomra éhes apósa, Northumberland hercege, ám a főnemesekből álló bizottság végül meggyőzte az uralkodónőt Jane felelősségéről ezügyben.)
Névtelen felhasználó