„Két Szicília Királysága” változatai közötti eltérés

A két királyságot [[I. Ferdinánd nápoly–szicíliai király|I. Ferdinánd]] egyesítette hivatalosan [[1816]]-ban, miután elűzte az osztrákok segítségével a trónról [[I. Napóleon francia császár|Napóleon császár]] sógorát, [[Joachim Murat]]ot. A [[Bourbon-ház|Bourbonok]] restaurációját erőszakos [[Abszolút monarchia|abszolutizmus]] követte, aminek következtében egyre mélyült az elégedetlenség. [[1820]]-ben [[Guglielmo Pepe]] tábornok vezetésével felkelés robbant ki, amely a királyt arra kényszerítette, hogy hívja össze az [[országgyűlés]]t. A [[szicília]]i felkelőket azonban ez nem elégítette ki, ők külön [[parlament]]et követeltek a [[nápoly]]i kormánytól. Pepe[[Florestano FlorestanPepe]], az új katonai főparancsnok megígérte nekik sérelmeik orvoslását, de a nápolyi országgyűlés elvetette azokat. Ennek következtében a polgárháború újra kitört és mindaddig folyt, míg [[I. Ferdinánd nápoly–szicíliai király|I. Ferdinánd]] a [[Szent Szövetség]] [[A Szent Szövetség kongresszusai#Laibach-i kongresszus (1821. január)|laibachi kongresszusától]] segítséget nem kért saját alattvalói ellen (1821. január). Kérelme meghallgatásra talált, és a [[bécs]]i kormány császári katonaságot küldött Ferdinánd megsegítésére. Az intervenció mindkét királyságban rövid idő alatt elfojtotta a felkelést. Ekkor [[I. Ferdinánd nápoly–szicíliai király|I. Ferdinánd]] trónját [[Habsburg Birodalom|osztrák császári]] seregek fedezete alatt visszafoglalta. Az ezt követő időben az alkotmánypártiak ellen nyilvános üldözést indított, hívek százait, politikai fogolyként börtönbe záratta.