„Mohamed próféta” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
31. sor:
=== Mohamed Medinában, az iszlám alapjai ===
 
Mohamed Medinában építi ki vallásrendszerét. Szakít megalkuvásaival, és hirdeti a kereszténység [[szentháromság]]ával, a pogányok sokistenhitével szemben, hogy egy az Isten. Itt alakul ki a vallás jellege, az iszlám, azaz a feltétlen meghajlás Allah akarata előtt (→[[iszlám#etimológia|etimológia]]). Itt hirdeti, hogy a kegyesség nem abban áll, hogy az ember arcát kelet vagy nyugat felé fordítja: az a kegyes, aki hisz Allahban, az utolsó ítéletben, az angyalokban, az írásban és a prófétákban; aki pénzét szeretetből megosztja hozzátartozói, az árvák, a szegények, az utazók, a koldusok és a foglyok között; aki elvégzi az imádságot és megfizeti a szegények adóját; aki megtartja azt, amit megfogadott, és minden szerencsétlenségben, bajban és üldözésben állhatatos marad. Itt ölt testet prófétai öntudata, és kapcsolódik bele az istenhitbe úgy, hogy próféta-volta nemcsak vallási, hanem politikai, világuralmi jogcímmé is nő. Itt proklamálja azokat a törvényeket, amelyeket Gábriel adott át számára, és azok ekkor lépnek életbe. Az ősi vérbosszú-szokásvérbosszúszokás helyére a vérdíjat teszi, szabályozza az örökösödési jogot, meghatározza, hogy az igazhitűeknek legfeljebb négy feleségük lehet, megszabja a [[Ramadán]]-havi [[böjt]]öt. Imaházat is építtet, melybe az imádság idején kikiáltó ''(müezzin)'' hívja a hívőket (az első müezzin neve Bilál volt), ahol azok egy előimádkozó vezetésével végzik nemcsak szavakból, hanem hozzá tartozó meghajlásokból is álló imádságukat.
 
Szintén Medinában ismerkedik meg alaposabban a [[zsidók]]kal és szokásaikkal. Annak érdekében, hogy megnyerje őket, elrendelte, hogy a hívők Jeruzsálem irányába fordulva végezzék mindennapi imádságaikat, és hogy [[Jóm kippur]] böjtjét is tartsák meg. A zsidók azonban nem ismerték el Mohamedet sem messiásuknak, sem prófétájuknak. Mohamed az imádkozás irányát Mekka felé helyezte, a böjtöt pedig áttette Ramadán hónapra, mert ezen a hónapon nyilatkoztatta ki a [[koránKorán]]t. <br /> Hasonlóan változtatta a keresztényekkel szemben is álláspontját. Végül is azt az elméletet állította fel mindkét vallással szemben, hogy Allah Mózesnek éppúgy, mint Jézusnak kinyilatkoztatta magát, azonban híveik ezeket az isteni kinyilatkoztatásokat meghamisították. Ezek az „írások birtokában levő" vallások csak elferdített formában bírják az igazságot („szamarak, akik a könyveket viszik, de nem értik mi van bennük”), a pogányokkal szemben azonban mégis előnyös helyzetben vannak, mert azok teljes sötétségben tévelyegnek.
 
Hasonlóan változtatta a keresztényekkel szemben is álláspontját. Végül is azt az elméletet állította fel mindkét vallással szemben, hogy Allah Mózesnek éppúgy, mint Jézusnak kinyilatkoztatta magát, azonban híveik ezeket az isteni kinyilatkoztatásokat meghamisították. Ezek az „írások birtokában levő" vallások csak elferdített formában bírják az igazságot („szamarak, akik a könyveket viszik, de nem értik mi van bennük”), a pogányokkal szemben azonban mégis előnyös helyzetben vannak, mert azok teljes sötétségben tévelyegnek.
Politikai céljait sem tévesztette szem elől. A medinaiaknak megengedte, hogy a mekkai karavánokat megtámadják, sőt a szent hónapi zarándoklatot megzavarókat is csak rendreutasításban részesítette. A mekkaiak ''Abu Sofján'' vezérlete alatt sereget állítottak fel, hogy leszámoljanak a karavánjaikat módszeresen fosztogató rablókkal, azonban ''Bedr'' kútjánál, [[624]] március 16-án, a medinaiaktól megsemmisítő vereséget szenvedtek. A zsákmány egyötöde a prófétáé, az árváké, szegényeké, vándoroké lett, a többit szétosztotta a harcosok között. A következő évben a mekkaiak ''Ohodnál'' arattak győzelmet a medinaiakon, és úgy határoztak, hogy Medinát ostrom alá fogják. Mohamed azonban árkok ásásával távol tartotta őket a város falaitól, így a mekkaiak eredmény nélkül vonultak el Medina alól ([[627]]).
 
Politikai céljait sem tévesztette szem elől. A medinaiaknak megengedte, hogy a mekkai karavánokat megtámadják, sőt a szent hónapi zarándoklatot megzavarókat is csak rendreutasításban részesítette. A mekkaiak ''Abu Sofján'' vezérlete alatt sereget állítottak fel, hogy leszámoljanak a karavánjaikat módszeresen fosztogató rablókkal, azonban ''Bedr'' kútjánál, [[624]]. március 16-án, a medinaiaktól megsemmisítő vereséget szenvedtek. A zsákmány egyötöde a prófétáé, az árváké, szegényeké, vándoroké lett, a többit szétosztotta a harcosok között. A következő évben a mekkaiak ''Ohodnál'' arattak győzelmet a medinaiakon, és úgy határoztak, hogy Medinát ostrom alá fogják. Mohamed azonban árkok ásásával távol tartotta őket a város falaitól, így a mekkaiak eredmény nélkül vonultak el Medina alól ([[627]]).
 
Ezeknek az ellenségeskedéseknek a medinai zsidók voltak a legfőbb szenvedő alanyai. Miután vallási okból nem tartottak Mohameddel, egyes törzseiket száműzte, a vagyonukat pedig lefoglalta. A 627-ben kirobbant háború után az egyik zsidó törzs férfiait, mintegy 600 főt, árulás címén lemészároltatta, feleségeiket és gyermekeiket pedig rabszolgákká tette.