„Katharévusza” változatai közötti eltérés

A '''katharevusa''' (görögül: Καθαρεύουσα [kaθaˈre̞vuˌsa]) a görög nyelv "megtisztított" és kijavított, Görögországban a 19. századtól használt hivatalos és elfogadott változata 1976-ig. Magát a nyelvet nehéz behatárolni, hiszen ezen a nyelven inkább írtak, mint beszéltek és hogy milyen arányban, az mindig az adott szerző stílusigényétől függött. Ebben a korban a már régebben is különböző nyelvjárások a szláv és török hatásra még inkább különváltak, ezért az írók, kiknek többsége előkelő származással bírt, minél inkább visszafordultak a bizánci vagy némely esetben korábbi attikai nyelvhasználathoz. Kivételt képzett egy ideig [[Kréta (sziget)|Kréta szigete]], ahol a [[krétai görög nyelv]] a velencei uralom alatt teljesen külön sztenderdizálódott és a török hódításig ez az irodalmi nyelv, amely igen széleskörű volt, fennállt. Elsősorban a nyelv használata a nemességhez és az Egyházhoz kapcsolódik, ugyanis az Újszövetség ill. a történelmi antik és középkori iratok eltérőképpen az akkori nyelvtől íródtak. Pl. a vulgáris "ψάσι"-t (pszászi; hal) inkább a bizánci ὀψάριον-nal (ops(z)arion) helyettesítették, mint klasszikus ἰχθύς-szel (restituált görög kiejtésben: ikhtüsz; bizánci kiejtéssel: ihtis). A katharevuszában megőrzött koiné máig a [[görög ortodox egyház]] hivatalos és liturgikus nyelve.

 

==Dimotiki és a katharevusza==

A dimotikí és a katharevusza meghatározásai viszonylagosak, ugyanis széles ellentét köztük csupán a 20. században keletkezett. Önmagában a 19. században a katharevusza egy igen képlékeny középszert képviselt az archaikus, attikai "felső-irodalmi nyelv" ill. a beszélt nyelv támogatói között (a kifejezés kitalálója és a gondolat érvényesítője Adamantiosz Koraisz volt), mert tulajdonképpen nagyobbrészt az írott hagyomány mellett tartott ki, és a népnyelvnek csupán a fent már említett mértékű "engedményeket" adta meg. Voltak olyanok is, akik elakarták törölni a katharevuszát, mert nem tartották elég archaikusnak.