[[1902]]-ben kapcsolódott be a szocialista mozgalomba. A [[budapest]]i Munkásbiztosító Pénztár tisztviselője, az [[I.első világháború]] végén az [[Magyarországi Szociáldemokrata Párt]] vezetőségének tagja volt. A [[Tanácsköztársaság]] idején kereskedelmi, majd hadügyi népbiztos, Budapest katonai parancsnoka. Tudomása volt a proletárdiktatúra ellen készülő [[június 24.]]-i puccskísérletről, amellyel szemben csak akkor lépett fel, amikor már nyilvánvalóvá vált a kudarca. Mint a [[Peidl-kormány]] hadügyminisztere (1919. aug. 1.-aug. 6.) lefegyverezte a [[Vörös Őrség]]et. Ennek ellenére [[1920]]. decemberében az ún. [[népbiztos-per]]ben halálra ítélték. Egy fogolycsere alkalmával a Szovjetunióba került, ahol vasgyári munkásként élte le élete hátralevő részét.
