„VIII. Kelemen (ellenpápa)” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
38. sor:
'''VIII. Kelemen''' néven lépett fel a [[katolikus egyház]] történetének harminchatodik ellenpápája. A nyugati egyházszakadás történetének utolsó felvonásaképpen a [[XIII. Benedek]], [[Avignon]]i [[pápa (egyházfő)|pápához]] hű klérus tagjainak egyike volt, akit Benedek halála után a megmaradt három bíboros megválasztott a pápai trónra. Mivel mindössze két másik bíboros választotta meg (a harmadik nem lehetett jelen), és mivel nem állt mögötte jelentős világi hatalom, tulajdonképpen minden hatalom nélkül birtokolta a pápai címet, amelyről [[1429]]-ben le is mondott.
Eredetileg [[1369]]-ben született az [[aragónia]]i [[Teruel]] városában ''Gil Sanchez Muñoz y Carbón'' néven. A hosszú [[Spanyolország|spanyol]] név is utal Gil nemesi származására. Apja II. Pedro Sanchez Muñoz y Liñán volt, aki ''Escriche'' [[báró]]jaként az aragón udvar egyik bizalmasa lett. Anyját Catalina Sanchez de Carbón néven említik a korabeli források. A nemesi származás gazdag ifjúkort biztosított Gil számára, akinek a vallásos család az egyházi pályát szánta. [[Avignon]]ba utazott, amelynek egyetemén kánonjogot kezdett tanulni, majd miután elvégezte jogi tanulmányait, az akkorra kettészakadt egyház avignoni kúriájában kapott állást. [[1396]]-ig a pápai kúria hivatalnoka volt, majd [[XIII. Benedek]] uralkodása alatt került közelebb a központi irányításért felelős hivatalokhoz. Az avignoni ellenpápa [[Valencia|Valenciába]] küldte pápai követként, hogy megnyerje Benedeknek a város [[érsek]]ét. Később Benedek Valencia nagyprépostjává nevezte ki Gil atyát, aki az avignoni udvarban a skizma felszámolásáért fáradozók egyike volt. A [[konstanzi zsinat]] idején Benedek pártjára állt, és amikor a [[Luxemburgi Zsigmond]] vezette zsinat végül [[1417]]-ben megfosztotta az avignoni pápát címétől, Benedekkel együtt Aragóniába menekült, ahol [[V. Alfonz aragóniai király|V. Alfonz]], aragón király kegyeibe fogadta Bendeket, aki nem volt hajlandó lemondani trónjáról. Gil a prépostság mellett a pápa székhelyéül szolgáló [[Peñíscola]] papja is lett. A családi kapcsolatoknak hála Gil közel került Alfonz udvarához is, így amikor [[1423]]. [[június 10]]-én Benedek meghalt, a hozzá hű négy [[bíboros]] közül három Peñíscolában Gilt választotta meg az avignoni trón örökösének. A [[konklávé]] Alfonz erőteljes nyomására tette le voksát az aragóniai nemes mellett. A távollévő negyedik kardinális nem ismerte el a választást, és a [[franciaország]]i [[
Gil felvette a VIII. Kelemen nevet, de független egyházi kormányzásról szinte egyáltalán nem lehetett beszélni. Egyedül Alfonz ismerte el, aki akkoriban Aragónia mellett [[Szicília]] trónját is elfoglalta. A két ország klérusa is megosztott volt, többen nem akarták elismerni Kelemen uralmát, és hamar kiderült, hogy Alfonz is csak saját érdekei miatt támogatta az újabb avignoni örökségű egyházfőt. Az aragón uralkodó ugyanis tárgyalni akart [[Nápoly]] királynőjével, [[II. Johanna nápolyi királynő|II. Johannával]]. Aragónia és Nápoly között ugyanis korábban háború dúlt Szicíliáért, és a kialakult status quo mellett területeket akart szerezni a nápolyi tróntól. Ez amellett, hogy Johannának nem tetszett, [[V. Márton pápa|V. Mártonnak]], a Konstanzban az egységes egyház élére megválasztott egyházfőnek sem tetszett. Ezért aztán Alfonz [[1423]]-ban lerohanta a Sienai Köztársaságot, amelynek területén Márton éppen zsinatot hívott össze. A [[siena]]iakat rávette, hogy ők is VIII. Kelement ismerjék el pápának. Alfonz ettől a helyzettől várta nápolyi terveinek megvalósulását. De Alfonz felesége, ''Kasztíliai Mária'' és az aragóniai [[püspök]]ök is V. Márton mellett álltak ki, így Alfonz magára maradt harcában. A kettős nyomásnak engedve végül az aragón trón megegyezett Mártonnal, és Alfonz elismerte a Colonnát egyetemes pápának.<br>
| |||