„Nagycsűri ütközet” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →Felhasznált források: DEFAULTSORT AWB (8350) |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
4. sor:
|képleírás=
|konfliktus=[[1848–49-es forradalom és szabadságharc]]
|időpont=[[1849]]. [[augusztus 5
|helyszín=[[Nagyszeben]] térsége
|eredmény=kezdeti magyar sikerek, majd megsemmisítő erejű orosz győzelem
20. sor:
}}
A '''Nagycsűri ütközet''' volt az [[
== Előkészületek ==
31. sor:
A magyar sereg útvonaláról késve értesülő Lüders közben kétségbeesett gyorsasággal sietett Nagyszebenben hagyott helyőrsége segítségére. A [[Székelykeresztúr]]ról induló főhadoszlop, az erőltetett menet eredményeként, éleivel már 6-án reggel elérte Nagycsűrt, majd a délelőtt folyamán a zöm is megérkezett.
Bemnek most választania kellett. Vagy elfogadja Lüders 15 000 és Hasford 5000 katonájának várható egyidejű támadását, vagy pedig kitér az összecsapás elől. A tábornok az előbbi mellett döntött, mivel a [[Szászsebes]]nél álló gyulafehérvári hadosztály támogatására számított. Erre annak vezetője, [[Maximilian Eugen von Stein]] ezredes már korábban parancsot kapott. Miként azonban Segesvárnál Kemény, úgy Nagyszebennél Stein elkésett, s így Bem magára maradt az augusztus 6-án vívott ütközetben.
== A végső ütközet ==
46. sor:
== Következmények ==
Az ütközet mind veszteségeit, mind a további kilátásokat tekintve döntő jelentőségű volt. A magyar sereg vesztesége mintegy 2000 főre rúgott, vereségével pedig lényegében az utolsó nagyobb létszámú erdélyi magyar seregtest semmisült meg. Jóllehet az ütközet után megmaradt mintegy 3000 ember Szászsebesnél egyesült Stein ezredes hasonló létszámú hadosztályával. Ez a sereg azonban már csak különböző csapattöredékekből álló, lelkét vesztett fegyveres sokaság volt. Lehangoltsága és a közeledő ellenség többszörös túlereje következtében komoly ellenállásra már nem volt alkalmas.
A sereg vezetését a Dél-Magyarországon összpontosított magyar főerők parancsnokává kinevezett Bemtől Stein ezredes vette át. Stein erőfeszítések árán még összetartotta a csapatokat, s azokat a Lüdersszel vívott augusztus 12-i vesztes [[szászsebesi csata|szászsebesi ütközet]] után [[Déva|Dévára]] vezette vissza. A táborban 16-án ismét megjelent Bem, aki a magyar fősereg augusztus 9-i [[temesvári csata|temesvári veresége]] után sem adta fel a reményt. A teljes bomlás jelei láttán azonban végül is le kellett tennie a harc folytatásának tervéről. 17-én [[emigráció (tevékenység)|emigrációba]] vonult, az erdélyi hadsereg Déván összpontosuló maradványai pedig másnap letették fegyvereiket Lüders csapatai előtt.
Az erdélyi hadsereg [[Partium]]ba szorult maradványai: [[Gál Sándor (tábornok)|Gál Sándor]] székelyföldi csapatai, [[Kemény Farkas]] kolozsvári hadosztálya, valamint a [[Magyarország]]ról érkezett Kazinczy-hadosztály, összesen 12 000 fő augusztus 24-25-én [[Zsibó]]nál szintén megadták magukat.
| |||