„Alekszej orosz cár” változatai közötti eltérés

[[Bohdan Hmelnickij]] zaporozsjei [[kozák]] atamán már [[1648]]-tól kérte az orosz cár fellépését az [[Ukrajna|ukrán]] területeket megszállva tartó [[Lengyelország|lengyelek]] ellen. [[1653]]-ig az orosz országos gyűlés azonban nem adott engedélyt a hadviselésre, és az [[1654]]-es perejaszlavi szerződésben is csak azzal a feltétellel állt a kozákok mögé, hogy a legtöbb kozák vezér hűségesküt tett a cárnak. A szerződés és a hűségeskü ellenére azonban a kozákok nem kerültek teljes mértékben orosz uralom alá; függetlenségüket még sokáig nem kényszerültek feladni.

 

 

[[1655]]-ben az orosz csapatok sorra elfoglalták [[Minszk]]et, [[Lviv|Lvov]]ot, [[Vilnius|Vilnát]], [[Kaunas|Kovnót]] és [[Mahiljov|Mogiljov]]ot. [[X. Károly Gusztáv svéd király]] seregei ezalatt megszállták [[Lengyelország]]ot, és bevették [[Varsó]]t. Decemberben a cár visszatért Moszkvába, ahol tanácsadói figyelmeztették rá, hogy az állandósult svéd jelenlét veszélyes lehet az ország számára. A tanácsadók – Orgyin-Nascsokin vezetésével – arra biztatták az uralkodót, hogy szövetkezzék a lengyelekkel a svédek ellen. Így egyrészt [[Riga]] elfoglalásával Oroszországnak lehetősége nyílt volna a [[Balti-tenger]] partját megszerezni, másrészt Orgyin-Nascsokin elképzelhetőnek tartotta, hogy a gyermektelen [[II. János Kázmér lengyel király|János Kázmér lengyel király]] halála után a lengyel nemesek Romanov-házi királyt választanak.

[[1656]] áprilisában Oroszország fegyverszünetet kötött Lengyelországgal, a rá következő hónapban pedig Alekszej cár hadat üzent [[Svédország]]nak. Orosz kézre került [[Lettország]], [[Észtország]] és [[Finnország]] területének jó része, Rigát azonban nem tudták elhódítani a svédektől. Úgy tűnt, hogy év végére sikerül aláírni az orosz–lengyel békeszerződést, amely egyben Alekszej cárt jelölte volna János Kázmér király utódjául a lengyel trónra. A kozákok között kitört belháború azonban közbeszólt: [[Bohdan Hmelnickij|Hmelnickij]] [[1657]] júliusi halála után a kozákok két pártra szakadtak: az egyik fél támogatta Moszkvát, míg a másik tábor szerint viszont az orosz–lengyel egyezkedések ártottak a kozák függetlenség ügyének. A belharcokat látván a lengyel nemesség [[1658]] novemberében felmondta a fegyverszünetet. A cár pedig, aki nem akart egyszerre a lengyelekkel és a svédekkel is háborúba keveredni, decemberben fegyverszünetre lépett a svédekkel.

 

 

=== Az egyházszakadás ===