„Nádasd nemzetség” változatai közötti eltérés

A magyar törzsi és nemzetségi rendszer a hadszervezésben és a közjogi élet többi ágaiban is alapul szolgált. A vármegye-rendszer bevezetésével a nemzetségek politikai érvénye elveszett, megszűntek azok közjogilag is alkotó elemei lenni az országnak. Az ősi jogot, ősi birtokot és ezekkel együtt a nemzetségi nevet és címet egyes ágak, vagy éppen csak egyes személyek örökölték. A nemzetségek megszűntek létezni, helyüket a kiváltságoskiváltságolt családok foglalták el.<ref name="Nemzetségek 3."> {{cite journal | last=Nagy | first=Gyula | title=A magyar nemzetségekről, Második közlemény | journal=Századok, 1. Füzet | year=1870 | pages=688-706}} </ref>

A darabosi ág ősei közül elsőként ''Itemér'' fia ''Imre'' tett szert nagyobb ismertségre. Aki mint [[V. István magyar király|V. István]] híve közvetített híreket ''„a fekete hegyek alatt csaknem fogolyként megbújva rejtőzködő"'' ifjabb királynak, az 1265-ben [[Turóc vármegye|turóci]] fogságban lévő családjáról és közreműködött [[Kun Erzsébet magyar királyné|Erzsébet királyné]] kiszabadulásában. István udvarába [[IV. Béla magyar király|IV. Béla]] udvarából került, ahol mint apród volt ismert, később újra [[Laszkarisz Mária magyar királyné|Mária királyné]] udvarában találjuk. 1268-ban a szerb háborúban megsebesült, egyik lábát lándzsával megszúrták, a másik lábát pedig nyíllal átlőtték. 1273-ban már Erzsébet királyné udvari vitéze volt, még ez évben [[Kőszegi János]] is megjutalmazta.<ref name="Nemzetségek 6."> </ref> Fiától, ''Domonkostól'' származtathatók a nemzetség ''Darabos de Nádasd'', ''Darabos de Nadasd et'' [[Döröske|''Dereske'']] ágai. Az ág utolsóként hivatkozott tagja ''Mária'' (1664-1667) a [[galánta]]i ágból származó báró ''Eszterházy Mihály'' felesége volt.

A nemzetség ezen ága nevét a Vasvár melletti [[Gersekarát|Gerséről]] (ekkor még:''Gelse'') vette. A gersei ág alapítójának Csapó (''Chapov'' – lásd oklevélrészlet) tekinthető, akinek egy testvérét, ''Simont'' ismerjük – Simon feleségének hitbéréről ''Csapó fia András'' 1275-ben gondoskodott. Az ág tagjai közül András – aki 1258-ban [[V. István magyar király|V. István]] mellett a dél-stájerországi Mahrenberg (''Marunberg'') ostrománál tűnt ki – több adományt is kapott. 1259-ben a [[Domonkos-rend]] világi társa (''confrater'') lett, 1283-ban a királyi fegyvernökök ispánja. Fia László és ennek öccse Dénes családjaikkal együtt 1316-ban hatalmaskodás áldozatai lettek, a vérontásból csak László kiskorú leánya Margit menekült meg.

Gelsei László felesége a későbbi [[országbíró]], [[Köcski Sándor]] nővére volt. A település ezen zavaros időszakban a [[Németújváriak]] tartományúri befolyása alá tartozott. A vérontásra a tartományúri befolyás alóli nyílt átállás – Köcski Sándor, Gelsei László és Dénes; Köcski Sándor 1318-ban már [[Pannonhalma|szentmártoni]] várnagy – miatt került sor. Annak, hogy a tragikus esemény után a birtokok nem Márk fiára, Pethőre szálltak, egyetlen oka lehet - mégpedig az, hogy Pethő családja ekkor még nem állt a király oldalán. Így pár évvel később az ág birtokait [[Magyar Pál (várnagy)|Magyar Pál]] gimesi várnagy kapta meg királyi adományként. 1324-ben a birtokokba való beiktatáskor ''Márk fia, Pethő'' ellentmondással élt, de a király elé idézve ellentmondását jobbnak látta visszavonni.<ref>Nagy I. - Véghely D. - Nagy Gy. : Zala vármegye története. Oklevéltár I./129.</ref>

A nemzetség birtokaira vonatkozó igényét Pethő 1340-ben felújította, ettől kezdve Magyar Pál és felesége intézkedéseivel szemben - ősi jogára - hivatkozva folyamatosan ellentmondásokkal és tiltásokkal próbálkozott. 1346-ban a birtokviták részeként [[I. Lajos magyar király|I. Lajos]] király előtt Magyar Pál, és fia, László, valamint Margit asszony és másfelől ''Márk fia, Pethő'' megállapították, hogy őseiktől örökölt birtokaikat: ''Gelse'', ''Makwa'', ''Mezado'', ''Sarfewmezado'', ''Hodaz'', ''Zalateluk'', ''Pah'' és ''Derze'' tőlük az idők folyamán elidegenítették, ezeket azonban Károly király örökjogon Margit asszonynak adományozta. Margit asszony ''Makwa'', ''Hodaz'' és ''Zalateluk'' birtokokat ekkor feltételesen rokonának ''Márk fia PethőnekPethő''-nek adta.<ref>A középkori Magyarország levéltári forrásainak adatbázisa; DL-DF:90927 </ref>

1353 végén Gelsei Margit a budai káptalan előtt betegágyában férje és fia László beleegyezésével végrendeletet tett (''Gelse'', ''Olsár'', ''Sarfeumézadou'' és ''Derze''-t érintően) az óbudai [[Klarisszák|Klarissza]] apácák javára.<ref>A középkori Magyarország levéltári forrásainak adatbázisa; DL-DF:91460</ref> Közvetlenül ezt megelőzően, majd 1354. január elején '''''Makuai''' Márk fia Pethő mester'' a vasvári káptalan előtt eltilttaellentmondást jelentett be ‑ eltiltotta Magyar Pált és feleségét az előzőekben érintett birtokok elidegenítésétől.<ref>A középkori Magyarország levéltári forrásainak adatbázisa; DL-DF:91459</ref>

Gelsét érintő igényének Pethő csak Gelsei Margit 1372 évi halálát követően tudott majd érvényt szerezni, de ezt megelőzően 1371-ben Magyar Pál özvegye Gelsét már eladta a királynak.<ref>A középkori Magyarország levéltári forrásainak adatbázisa; DL-DF:91786</ref> Pethő a birtokok egy részét 1356-ban [[Treviso megye|Treviso]] alatt kérte vissza Nagy Lajostól. Felesége ''Hidvégi András,'' leánya ''Margit'' lett, tőlük származtatható a nemzetség ''Pethő de Gerse''-ként ismert ága, amelynek soraiból többen is bárói rangra emelkedtek.<ref name="Nemzetségek 6."> </ref> Az ág utólsóként nyilvántartott tagja ''Zsigmond'' 1766-ban halt meg.