„Erich von Falkenhayn” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
31. sor:
Sokan kételkedtek eltökéltségében, de ő egyike volt azon ritka katonai vezetőknek, akik már korán felismerték a gyors győzelem elérésének lehetetlenségét. Kinevezése után támadást indított a [[versenyfutás a tengerhez|tengerparti kikötők ellen]], amelyet a [[Brit Expedíciós Erők]] visszavertek az [[Első ypres-i csata|első ypres-i csatában]]. Falkenhayn óvatos természete jól illett a [[nyugati front (első világháború)|nyugati fronton]] zajló [[lövészárok-hadviselés]]hez, azonban stratégiája túlságosan védekező jellegűnek bizonyult a [[keleti front (első világháború)|keleti fronton]]. Visszautasította azt az ambíciózus tervet is, amely egy egész orosz hadsereg foglyul ejtésére irányult. Emiatt konfliktusba keveredett a tervet támogató [[Paul von Hindenburg|Hindenburggal]] és [[Erich Ludendorff|Ludendorff-fal]]. Ennek egyik oka azon meggyőződése volt, hogy a háború egyedül a nyugati fronton nyerhető meg és hogy ez nem valósíthatő meg a nagy térségen elterülő keleti fronton. Emellett tisztában volt vele, hogy a Német Birodalom csak úgy győzhet, ha felőrli ellenfelei haderejét.<ref name="Életrajza 2" /><ref name="Életrajza 4" />
 
Erre való tekintettel kidolgozta a [[Verduni csata (1916)|verduni csata]] tervét. Úgy gondolta, hogy a francia csapatokat kicsalja a verduni kiszögellésbe és koncentrált tüzérséggel módszeresen megsemmisíti őket. A hadműveletek során mind a francia, mind a német hadsereg jelentős veszteségeket szenvedett. Olyannyira sikerült a francia erőket lekötnie, hogy a [[somme-i csata]] egyik célja a verduni francia csapatok megsegítése volt. Összességében azonban verduni csata vereséggel ért fel a németek számára. A verduni német támadás sikertelensége, az orosz [[Bruszilov-offenzíva]] sikere, [[Bitola|Bitolj]] és [[Gorizia]] elvesztése mind hozzájárult ahhoz, hogy [[Theobald von Bethmann-Hollweg]] kancellár Falkenhayn leváltása mellett döntött.<ref name="Életrajza 4" />
[[1915]]-ben Falkenhayn új katonai stratégiát dolgozott ki a nyugati front számára. [[Oroszország]] szétverésére semmi esélyt sem látván úgy gondolta, hogy a háborút a nyugati szövetségesek szétverésével lehet megnyerni. Az [[antant]] államai közül [[Franciaország]] volt a gyengébb. Falkenhayn úgy gondolta, hogy a francia hadsereg hosszú és kimerítő küzdelemben felmorzsolható, ezáltal kikényszeríthető [[Franciaország]] fegyverletétele. A francia megadás után [[Nagy-Britannia]] egyedül maradna és valószínűleg távozni kényszerülne [[Európa]] szárazföldi területeiről, [[Németország]] pedig nyugodtan és győztesen fejezhetné be a keleti hadjáratot.
 
Falkenhayn a [[Verdun]] körüli erődrendszert szemelte ki a franciák elleni hadjárat kulcspontjának. Verdun a német-francia határ legerősebb erődjei közé tartozott. Falkenhayn szerint a franciák vagy feladják legerősebb védművüket vagy elvéreznek alatta. Ennek érdekében óriási mennyiségű hadi- és „emberanyagot” gyűjtött a francia erőd köré.
 
Falkenhayn stratégiája azonban hibás volt. Nem vette figyelembe, hogy a nyugati front állóháborújában a védők mindig előnyben voltak a támadókkal szemben. Nem mérte fel, hogy az általa eltervezett anyagháborúban a britek és a franciák beláthatatlanul nagyobb tartalékokkal rendelkeznek a gyarmataitól elzárt Németországnál. Nem számolt azzal, hogy saját csapatai is oly' mértékű veszteségeket szenvedhetnek el, amelyek kihatással lehetnek a háború további szakaszára. Falkenhayn [[Verduni csata (1916)|offenzívája]] vereséggel felérő döntetlent hozott mindkét fél számára.
 
<!--[[Fájl:Romania-WW1-1.jpg|bélyegkép|jobbra|240px|Erdély védelme 1916–17.]]-->