„Kontroll (film)” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Davlev (vitalap | szerkesztései)
Mkm (vitalap | szerkesztései)
47. sor:
Este megtörténik a párbaj. Gonzó egy egykori ellenőr és sínfutóbajnok, jelenleg mankóval járó rokkant K, azaz '''Kripli''' ([[László Zsolt (színész)|László Zsolt]]) társaságában érkezik, akinek lábujjait egy ilyen párbaj során levágta a [[metró]]; Bulcsút pedig Tibi kíséri. A sínfutás rituáléja a következőképp fest: miután az utolsó előtti metrószerelvény elhagyja a peront, a két bajnok leugrik és futni kezd utána. Ez (amint azt a Tibit felvilágosító K [[narráció]]jából megtudhatjuk) nem egyszerű dolog, mivel a sötét alagút padlója tele van csövekkel és elektromos vezetékekkel, maga az alagút pedig (minthogy nem takarítják) súlyos légzési nehézségeket okozó kosszal és grafitporral, a fő gond azonban az ún. éjféli expressz, az utolsó és utasokat sohasem szállító (és ezért meg nem álló) szerelvény, mely elég gyorsan végigszáguld az alagúton, és éri be a versenyzőket. A halálos futóversenyben Bulcsú győz, az opportunista és egoista Gonzó csak az ő segítségével tud az utolsó pillanatban kikecmeregni az alagútból a peronra, mielőtt az expressz elütné, és minthogy az izgalmaktól bevizel, eléggé megszégyenül.
 
Bulcsú a nehéz nap után ismét a peronon alszik, és Szofival álmodik. Másnap összefut régi mérnök(?)-kollégájával, '''Feri'''vel ([[Kulka János (színész)|Kulka János]]), a találkozás során derül ki nem sok minden derül ki Bulcsú régi életéből. Ez a találkozás az első olyan jelenet, ami kezdi megtörni a magyar filmvilágban hagyománnyal bíró „szocio-burleszk” hangulatot (''[[Roncsfilm]]'', ''[[Nyugatról keletre]]''). Innentől kezdve a [[film]] egyre inkább Bulcsú egyszemélyes drámájára koncentrál; mely eddig is jelen volt a filmben, de a poénok nehezen tudatosulóvá tették. A hangulatváltozás fokozatos, de nem észrevétlen; mert hirtelen és meglepetést keltő, sőt egyenesen sokkoló törések: általában gyilkosságok biztosítják (Laci, az elkeseredett ellenőr elvágja egy őt pofonvágó utas torkát, illetve Árnyék – mintegy annak szimbólumaként, hogy a Vicc mostantól kezdve halott, tessék megkomolyodni, figyelni és reszketni, ahogy egy horrorhoz illik – megöli a huncut Gyalogkakukkot, épp mielőtt Bulcsú végre elfogná).
 
A gyilkossággal – mivel Árnyék alakja nem látszik a félautomata kamerák által készített felvételen – a főnökség (és kollégája, Muki is) Bulcsút gyanúsítja, aki erre kilép a szervezettől. Bulcsú összefut a megkérdőjelezhető módszereikről híres (a bliccelőket verő) Gonzó-csapattal, akik összeverik a szurkolóktól kapott ütésektől már amúgy is sebekkel teli ex-ellenőrt (mivel most már nincs joga jegy nélkül utazni). Karmaik közül Béla menti ki. Bulcsú a „Metró-buli” – a metróban rendezett zenés jelmezbál – [[lézer]]-fényeire és hangjaira ébred. Mivel megbeszélték Szofival, hogy ennek helyszínén kell találkozniuk, a tömegbe vegyül, ahol azonban meglátja Árnyékot. Mivel Bulcsú látta őt, amikor meggyilkolta a Gyalogkakukkot, Bulcsúnak pedig több ok miatt is van oka rá haragudni (hiszen Árnyék az ő zsákmányát, a bliccelő Gyalogkakukkot Bulcsú orra elől taszította a halálba, azonkívül a gyilkosnak köszönhető az is, hogy munkáját elvesztette, sőt hogy törvényen kívülivé válhat), a találkozás elkerülhetetlenül konfliktushoz vezet. Árnyéknak nem sikerül sem a vonat alá löknie, sem agyonvernie Bulcsút. Bulcsú úgy próbál menekülni előle, hogy egy távozó metrószerelvény után ugrik és futni kezd az alagútban, a gyilkos követi. A két karakter küzdelme tehát egy klasszikus sínfutó-versenyben folytatódik, és ez az ezen a terepen tapasztaltabb Bulcsú győzelmével kell, hogy végződjön. Bulcsúnak sikerül az újabb érkező metrószerelvény elől a peronra ugrania, Árnyékot pedig vélhetően elgázolja a szerelvény. A hőst pedig az [[angyal]]-jelmezbe öltözött Szofi várja a peronon, akinek társaságában Bulcsú végre fel mer menni a mozgólépcsőn, a Fény világába, hogy ott próbáljon új életet kezdeni.