„Limburgi Hercegség” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Összetett égtájak kötőjelmentesítése és kisbetűsítése kézi ellenőrzéssel. A délkelet, északnyugat stb. egy szóba írandó! |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
18. sor:
}}
A '''Limburgi Hercegség''' feudális állam volt a történelmi [[Németalföld]]ön, [[Alsó-Lotaringia]] hercegségén belül
A hercegség legfontosabb települései [[Limburg]], [[Herve]], [[Plombières|Montzen]], [[Lontzen]], [[Eupen]], [[Baelen]] és [[Esneux]] voltak.
24. sor:
==Történelme==
A térség első ismert lakói kelta törzsek voltak, a leghíresebb ezek közül a [[belgák (törzsek)|Belgae]] törzs volt. Az
A kora középkorban a térség a [[Frank Birodalom]] része lett, majd a [[843]]. [[augusztus 11.|augusztus 11-én]] aláírt [[verduni szerződés]] értelmében [[I. Jámbor Lajos]] frank császár fia, [[I. Lothár]] királyságához tartozott. A [[lotaringiai királyság]] teljes mértékben mesterséges politikai képződmény volt, nevét is első uralkodójáról kapta. Az újonnan létrehozott állam egy széles földsáv volt, területéhez tartozott a mai [[Belgium]], [[Luxembourg]], [[Hollandia]], [[Németország]] a [[Rajna]] folyásától nyugatra, a francia [[Elzász|Alsace]], [[Lotaringia|Lorraine]], [[Burgundia|Burgundy]] és [[Provence-Alpes-Côte d'Azur|Provence]] tartományok, [[Svájc]] és [[Olaszország|Észak-Itália]] részei, valamint [[Aachen]], [[Pavia]] és [[Róma]] császári városok.
30. sor:
Lothár [[855]]-ben súlyosan megbetegedett és királyságát felosztotta három fia között: legidősebb fia, [[II. Lajos német-római császár]] kapta az itáliai területeket, a legkisebb, Károly kapta Provance-ot, míg a középső, [[II. Lothár]] kapta Lotaringiát, vagyis az északnyugati területeket.
[[870]]-ben II. Lothár
[[900]]-ban [[Zwentibold lotaringiai király]] halála után Lotaringia gyakorlatilag a keleti-frank királyság (a későbbi [[Német-római Birodalom]]) része lett, amit azonnal vitatott [[IV. (Együgyű) Károly nyugati frank király]]. Miután Károlyt [[923]]-ban elmozdították trónjáról, Lotaringia felett teljessé vált a német befolyás.<ref>Thietmari Chronicon (Pertz, G. H. (ed.) MGH SS III, pp. 723-871) 1. 23, p. 84.</ref>
36. sor:
[[959]]-ben két részre, Alsó- és Felső-Lotaringiára osztották az egykor egységes királyságot, és élükre két “társherceget” neveztek ki, akik ténylegesen Bruno lotaringiai herceg, kölni érsek és [[I. Ottó német király]] öccsének voltak alárendelve. Mint Lotaringia történelme során a legtöbb felosztás, ez sem vette figyelembe a korabeli földrajzi, nyelvi és kulturális viszonyokat, bár [[Felső-Lotaringia]] nagyjából egybeesett Trier érsekségével, míg [[Alsó-Lotaringia]] a kölni érsekség területével. A felosztások értelmében Limburg és környéke Alsó-Lotaringia hercegségéhez került.
A limburgi grófok családja a 11.
[[Irmgard limburgi hercegnő]] [[1283]]-ban utód nélkül halt meg és háború tört a hercegség birtoklásáért. Az egyik oldalon Irmgard férje, [[I. Reinald, Guelders grófja]] állta, aki 1288-ban 40 000 arany guldenért eladta öröklési jogát [[VI. Henrik luxemburgi gróf]]nak. A másik oldalon Irmgard nagybátyja, [[Adolf, Berg grófja]] állt, aki [[I. János brabanti herceg]]nek adta el örökösödési jogát. A háborúban számos kisebb csetepatéra került sor, de a kérdést csak a [[worringeni csata]] döntötte el [[1288]]-ban, amely kora egyik legnagyobb és legvéresebb összecsapása volt. A csata eredményeként a brabanti hercegek kiterjesztették befolyásukat Limburgra, de az önálló állam maradt a jövőben is, a burgundi hercegek és a [[Habsburg-ház]] uralma alatt is. Az Overmaas birtokkal együtt („Maas folyón túli területek”, azaz [[Dalhem]], [[Rolduc]] és [[Valkenburg aan de Geul|Valkenburg]]) egyike volt a [[Tizenhét Tartomány]]nak.
| |||