„Mórichida” változatai közötti eltérés

 

== Története ==

[[Kép:Mórichida felujitott parasztház.JPG|250px|balra|bélyegkép|Falusi parasztház]]

Ennek okát nem ismerjük, de joggal feltételezhető, hogy jelenlétében hű udvari főembere, Móric mester és öccse, Márk ekkor alapították a premontrei rendi prépostságot; az [[1251]]-ből származó adománylevél már itt élő szerzetes fráterekről szól (fehér barátok). [[1414]]-ben a prépostság elnyerte a mórichidai [[tized]]et a győri [[káptalan]]nal és [[püspök]]kel szemben. Az erről szóló okirat már mezővárosnak (oppidum) nevezi. [[1536]]-ban Enyingi [[Török Bálint]] adományként kapta [[I. Ferdinánd magyar király|I. Ferdinándtól]] Mórichida egy részét mint a pápai várhoz csatolt falut. A Török család jóvoltából vette itt kezdetét a [[reformáció]] az [[Magyarországi Evangélikus Egyház|evangélikus vallás]] meggyökeresedésével. [[1616]]-ban [[II. Mátyás]] megújította a község vásártartási jogát. A következő évtizedekben Mórichidát nemcsak égette, rabolta a [[Oszmán Birodalom|török]], de a fejérvári [[szandzsákbég]]nek adózott is. A [[XVIII. század]] elején az itt is dúló [[Rákóczi-szabadságharc|kuruc–labanc]] harcok elől menekülve Mórichida népe megint elhagyta faluját, s a határbéli [[Bordács]] sűrű erdős, mocsaras területére húzódva előbb ideiglenesen, majd [[1720]]–[[1730]] közt véglegesen, házait felépítve mai helyére költözött át. A régi Mórichida emlékét a Faluhely-dűlő neve és föld alatti maradványai őrzik. A század második felét birtokperek, a birtokviszonyok változása, [[Mária Terézia magyar királynő|Mária Terézia]] [[urbárium]]a, a vallási villongások elülte jellemzik. [[1789]]-ben megkezdték a máig álló evangélikus templom építését. [[1794]]-ig a [[katolikus]] plébánia is Mórichidán működött, ekkor költözött [[Árpás]]ra. [[1803]]-ban új birtokosa lett az apácák birtokrészének: Crenvillei gróf Folliot Victoria asszony. [[1806]]-ban felosztották az Esterházyakkal a falut és határát. [[1929]]-ig Kis-Mórichida és Nagy-Mórichida az Esterházyak [[pápa (város)|pápa]]i uradalmához került. [[1814]]-ben szőlőhegyet alakítottak ki a volt Akasztó-dombon. A [[jobbágyfelszabadítás]] után, [[1853]]-tól [[1866]]-ig folytak az elkülönítő perek a földbirtokosok és parasztok között. A század végére a lakosság száma 1400 fölé emelkedett, és a szegénység ezzel párhuzamosan nőtt.