„Kőváry László” változatai közötti eltérés

a
nincs szerkesztési összefoglaló
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
aNincs szerkesztési összefoglaló
'''Kőváry László''' ([[Torda]], [[1819]]. [[július 7.]] – [[Kolozsvár]], [[1907]]. [[szeptember 25.]]) magyar történész, statisztikus.
 
Tanulmányait szülővárosában, az unitárius algimnáziumban kezdte; és a [[Régi unitárius kollégium|kolozsvári unitárius kollégiumban]] folytatta. A jogot a reformátusoknál végezte. [[1842]]-ben jogi gyakorlatot folytatott [[Marosvásárhely]]en a királyi táblán. A [[1848–49-es forradalom és szabadságharc]] kitörésekor ''Ellenőr'' címmel politikai lapot indított meg Kolozsvárott. [[1848]]. június 8-án [[Szemere Bertalan]] az országos statisztika hivatalhoz nevezte ki titkárnak. A honvédelmi kormány októberben Erdélybe küldte. [[Háromszék]]ről [[Debrecen]]be ment; innen a kormány [[Nagyszeben]] bevétele után [[1849]]. március 15-én az erdélyi sereg hadi tudósítójaként Bem seregéhez küldte; a zsibói fegyverletételnél bevégezebevégezte ezen működését. A székelyföldi szent-demeteri kastélyban rejtőzött Terényi Lajossal (Ipoly Arnold testvérével). Végül a zsandárok felfedezték rejtekhelyét és a marosvásárhelyi várba, majd Kolozsvárra szállították. Néhány hónap mulvamúlva, [[Karl Freiherr von Urban|Urban tábornoktól]] kegyelmet kapott.
 
Kiszabadulása után [[Pest]]re költözött és a ''Pesti Napló'' munkatársa lett. Történelmi kutatás céljából a [[gyulafehérvár]]i s a marosvásárhelyi könytárbankönyvtárban búvárkodott. OnnétOnnan visszatérve Pestre, a katonai kormány letartóztatta és Kolozsvárra internáltatta; mert [[Makk József (tüzér)|Makk Józsefet]], aki a vásárhelyi várból kiszökött és őt meglátogatta, Kolozsvárról szökésében elősegítette.
[[Kép:Kovary Laszlo sirja.jpg|bélyegkép|jobbra|250px|Kőváry László sírja Kolozsvárott, a Házsongárdi temetőben.]]
Kolozsvárott feleségül vette kiadója, Tiltsch János, unokahúgát, ezzel Kolozsvár patríciusi családjai körébe jutott és megszabadulva az anyagi gondoktól az irodalomnak élhetett. 1862-ben megvette a ''Korunk'' című politikai lapot, melyet Deák-párti szellemben szerkesztett. Az országos statisztikai hivatal szervezésénél meghívást kapott az 1848-ban már betöltött hivatala elfoglalására, de ezt a meghívást nem fogadta el. Időközben az első magyar biztosító-társaság felállítása alkalmával ennek kolozsvári főügynöke lett; majd a Kolozsvárt keletkezett Victoria biztosító-társaság egyik igazgatói állását foglalta el. Ezen időtől a biztosítási irodalom meghonosítása foglalkoztatta. Az 1870-es években megírta a [[biztosítás]] Encyclopaediáját négy kötetben, melynekennek I. kötete, mely a biztosítás bibliográfiáját, történetét, politikáját, matematikai elméletét, a biztosítási ágak rendszerét foglalja magábanmagába, magyarul és német fordításban, kéziratban maradt; franciául pályázott vele a párizsi akadémiánál, ahol azt [[1883]]. november 10-én dicséretre méltatták; III. kötetének első felét az Életbiztosítás rendszere címmel 1884-ben adta ki. 1883. május 17-én a [[Magyar Tudományos Akadémia]] levelező tagjává választotta; ekkor visszatért történeti tanulmányaihoz.
 
Házassága gyermektelen maradt; ezért minden erejét a társadalmi előrehaladásra fordította. Mint Kolozsvár tiszteletbeli főjegyzője s virilis-bizottsági tagja részt vett a város szépészeti s közgazdasági viszonyai előmozdításában: a befásítási s temető bizottság elnöke lett: mint a [[Sétatér (Kolozsvár)|sétatér]] igazgatója, közgazdasági előadó, takarékpénztári igazgató, az unitárius főgimnázium egyik felügyelője is működött. A vasúti alkalmazottak lakásviszonyainak javításával foglalkozva egy telepet alapított, öt utcával és száz házzal (Kőváry-telep), ahol a vasutasok részletfizetéssel vásárolhatták meg a házakat.
2 806

szerkesztés