„Nagy Fermat-tétel” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
ZéroBot (vitalap | szerkesztései)
a r2.7.1) (Bot: következő hozzáadása: la:Theorema Ultimum Fermatianum
Zsboya (vitalap | szerkesztései)
47. sor:
Az ''n''=4 esetet maga [[Pierre de Fermat|Fermat]] igazolta a [[matematikai bizonyítás|végtelen leszállás]] módszerével. Azt az erősebb állítást igazoljuk, hogy az <math>x^4+y^4=z^2</math> egyenletnek nincs megoldása a pozitív egészek körében.
 
Tegyük fel tehát, hogy <math>x^4+y^4=z^2</math>. Belátjuk, hogy van olyan megoldás is, amiben ''z'' értéke kisebb. Feltehetjük, hogy ''x'',''y'' és ,''z'' páronként relatív prímek.
 
Könnyen láthatóbelátható, hogy ''z'' páratlan (ha ''z'' páros, akkor ''x'',''y'' páratlan lenne, de ez esetben a bal oldali kifejezés mindig 2-t adna maradékul 4-gyel osztva, míg a jobb oldali 0-t), s emiatt az ''x'' és ''y'' közül pontosan az egyik, mondjuk ''x'' páros.
Átrendezve
<center><math>x^4=(z-y^2)(z+y^2).</math></center>
Itt a jobb oldal két tényezőjének ugyanaz a paritása, tehát mindkettő páros. Ha 2-nél nagyobb közös osztójuk lenne, akkor az osztaná a két tényező összegét (2''z''-t) és <math>2ykülönbségét (2''y''^2</math>-et) is, ami lehetetlen, hiszen ''y'' és ''z'' relatív prímek. Így a két tényező legnagyobb közös osztója 2.
 
Ez kétféleképpen valósulhat meg.
62. sor:
Ekkor
<center><math>4a^4=b^4-y^2=(b^2-y)(b^2+y).</math></center>
A két tényezőnek 2 nyilván közös osztója. Ha 2-nél nagyobb közös osztójuk lenne, akkor az osztaná 2''y''-t és <math>2b2''b''^2</math>-et is, így teljesülne <math>(b,y)>1</math>, tehát <math>(y,z)>1</math> is (hiszen <math>z=2b^4-y^2</math>), amit kizártunk.
 
Ezért <math>b^2-y=2c^4</math>, <math>b^2+y=2d^4</math> alkalmas ''c'', ''d'' pozitív egész számokra. Innen <math>c^4+d^4=b^2</math>.