„Rövidszőrű magyar vizsla” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
18. sor:
A török hódoltság korában megjelent hazánkban a törökök sárga vadászkutyája a sloughi, amely kereszteződött az itt élő vadászkutyákkal és kialakult vizslánk alaptípusa. Az [[1731]]-ből származó adat szerint a [[trencsén]]i Zay család kezdett először foglalkozni a tenyésztésével, és valószínű, hogy egy [[Anglia|Angliából]] származó spanyol vizslát is bevontak a tenyésztésbe. Ekkor még a vizsla gesztenyebarna színben vagy fehér jegyekkel is létezett. A [[19. század]] végén megritkult az állomány, ekkor vonták be a tenyésztésbe a pointert és a német rövidszőrű vizslát.
 
[[1920]]-ban megkezdték a fajta törzskönyvezését, [[1928]]-ban elkészült a fajtaleírás (standard), és [[1935]]-ben az [[FCI]] bejegyezte a hivatalosan elismert fajták közé. A [[II.második világháború]] után a veszteségeket pótlandó a gödöllői tenyésztelepen indult újra a tenyésztése. Ma már nem tartozik a veszélyeztetett fajták közé, hiszen a világon az egyik legismertebb magyar fajta, amelynek jelentős állományai vannak [[Nyugat-Európa|Nyugat-Európában]] és az [[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államok]]ban.
 
Tiszta vérűként viszonylag rövid ideje , mintegy 80 éve tenyésztik.