„Nicolás Guillén” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Építés alatt, infobox, életrajz első rész, művei, forráshivatkozások, iw-k, katok, portál sablon Címke: HTML-sortörés |
élete folytatás, műveinek pontosítása, navbox, építés alatt sablon le Címke: HTML-sortörés |
||
1. sor:
{{író infobox
|név = Nicolás Guillén
18 ⟶ 16 sor:
|írói álnév =
|műfaj = [[líra]]
|irányzat = [[modernizmus]]
|periódus = [[1922]]-[[1989]]
|első mű = ''Motivos de Son (Son motívumok)'' (1930)
|fő mű =
|kiadó =
|díjak =
|behatás = [[Federico García Lorca]]<br />[[Langston Hughes]]<br />[[Gustavo Adolfo Bécquer]]
|kihatás = [[Emilio Ballagas]]
|weboldal =
|aláírás =
31 ⟶ 29 sor:
}}
'''Nicolás Cristóbal Guillén Batista''' ([[Camagüey (város)|Camagüey]], [[Kuba]], [[1902]]. [[július 10.]] - [[Havanna]], [[Kuba]], [[1989]]. [[július 16.]]) kubai költő, újságíró, politikai aktivista. Verseiből megismerjük az Antillák fekete, fehér és mesztic lakosságának életét, kultúráját, hiedelmeit. [[José Martí]] mellett, Kuba másik nagy nemzeti költőjének tekintik.
== Élete ==
39 ⟶ 37 sor:
Guillén [[1919|1919-ben]] befejezi középiskolai tanulmányait és elkezd publikálni a helyi lapokba, mint a ''Camagüey'' vagy a ''Gráfico'', illetve a [[Manzanillo (Kuba)|Manzanillo-i]] ''Orto'' című lapba<ref name="Hernández1"/>. [[1920|1920-ban]] (más források szerint [[1922|1922-ben]] <ref name="Rodríguez">{{cite book | last = Chang-Rodríguez | first = Raquel | title = Voces de Hispanoamérica | edition = 3. | publisher = Thomson Heinle | language = spanyol | location= Boston | year = 2004 | pages = 371-379}}</ref>) felvételt nyer és beiratkozott a [[Havannai Egyetem]] Jogi Karára és ezért Havannába költözött <ref name="VIK">{{cite encyclopedia |author= Hardi Emília |editor= Köpeczi Béla, Pók Lajos |encyclopedia= Világirodalmi Kisenciklopédia |date= 1976 |publisher= Gondolat |volume= I. kötet (A-L) |location= Budapest |isbn= 9632802853 (I. kötet)|pages= 437. oldal }}</ref>. Itt ismerkedett meg a későbbi [[Kubai Kommunista Párt]] két alapítójával, [[Fabio Grobart|Fabio Grobarttal]] és [[Julio Antonio Mella|Julio Antonio Mellával]]. Tanulmányait még abban évben végleg megszakította és hazaköltözött szülővárosába, ahol egy ellenzéki folyóiratot alapított, mely a ''Lys'' címet viselte, melyet maga szerkesztett és adott ki. A lap, a helyi kormánypárti közhangulat miatt, hamar megbukott<ref name="Hernández1"/><ref name="VIK"/>. Ekkor kezd el dolgozni első verseskötetén, mely már a modernizmus jegyeit viseli magán, de csak egy évtizeddel később fejezi be<ref name="Hernández2">{{cite book | last = Hernández | first = Consuelo | title = Por las rutas del Caribe: Nicolás Guillén, Nancy Morejón y otras voces. ''Voces y perspectivas en la poesía latinoamericana del siglo XX.'' | publisher = Agencia Española de Cooperación Internacional | language = spanyol |location= Madrid | year = 2009}}</ref>.
1922-ben<ref name="VIK"/>, más források szerint [[1926|1926-ban]]<ref name="Rodríguez"/>, visszatért a fővárosba, ahol irodai munkát vállalt a Belügyminisztériumban, illetve újságíróként dolgozott. Bekapcsolódott a város kulturális életébe, itt ismerkedett meg [[Federico García Lorca|Federico García Lorcával]], aki Fernando Ortiz meghívására érkezett a városba, továbbá az amerikai néger költővel, [[Langston Hughes|Langston Hughes-szal]]. [[1930|1930-ban]], a ''Diario de la Marina'' című napilapban látott napvilágot ''Motivos de Son (Son motívumok)'' című versciklusa <ref name="VIK"/>. A son egy latin-amerikai tánc, melynek ritmusára írta verseit, ezáltal jelent meg az afro-kubai népköltészet a kubai irodalomban. A kötet hatalmas sikert aratott és több versét megzenésítették a kor ismert zeneszerzői, például [[Alejandro García Caturla]] vagy [[Eliseo Grenet]]<ref name="Hernández1"/>. [[1931|1931-ben]] jelent meg ''Songora Cozongo'' című kötete, mellyel kivívta a pályatárs, [[Miguel de Unamuno]], elismerését és ez megerősítette Guillént költészet iránti elkötelezettségében. [[1934|1934-ben]] jelent meg ''West Indies Ltd. (Nyugat Indiai Társaság)'' című kötete, melyben a kubai kormány és az amerikai blokád ellen is fellázadt.
A [[Gerardo Machado Morales|Machado]] és [[Fulgencio Batista|Batista]] kormányok alatt, kommunista nézetei miatt, menekülni kényszerült Kubából és bejárta a világot. Részt vett a [[Spanyol polgárháború|spanyol polgárháborúban]], majd tapasztalatait ''España (Spanyolország)'' című epikus költeményében írta meg. [[1936|1936-ban]], bár Spanyolországban tartózkodott, belépett a későbbi politikus, [[Carlos Rafael Rodríguez]], vezette ''Mediodía'' című kommunista lap szerkesztőségébe. A következő évben mexikóban, [[Juan Marinello|Juan Marinellóval]] együtt, részt vett a Mexikói Forradalmi Írók és Művészek Ligájának konferenciáján, ahol olyan művészekkel találkozott, mint [[Diego Rivera]], [[Silvestre Revueltas]], [[José Mancisidor]] vagy [[David Alfaro Siqueiros]]. Spanyolországba visszatérve több konferencián vett részt, ahol újabb ismeretségekre tett szert, olyan nagyságokkal, mint [[Pablo Neruda]], [[Rafael Alberti]], [[Octavio Paz]], [[Tristan Tzara]], [[Anna Seghers]] vagy [[Ernest Hemingway]]. Ezáltal vált maga is nemzetközileg elismert művésszé<ref name="Hernández1"/>.
[[1940|1940-ben]] rövid időre hazatért és indult a választásokon Camagüey polgármesteri címéért a Kommunista Párt színeiben, de vereséget szenvedett. [[Haiti|Haitire]] utazik és onnan szervezi a Nemzeti Antifasiszta Frontot<ref name="Hernández1"/>. [[1944|1944-ben]] megalapította a rövid életű ''Gaceta del Caribe'' című kulturális folyóiratot. A következő évben dél-amerikai turnéra indult, melynek csúcspontja az volt, hogy Buenos Airesben megjelentette ''El son entero (Keserű cukornád)'' című kötetét<ref name="Hernández2"/>. [[1954|1954-ben]] [[Nemzetközi Lenin-békedíj| Sztálin-békedíjjal]] tüntették ki <ref name="VIK"/>. A [[Béke Világtanács]] tagjává választották, mely tisztségében több európai fővárosba, köztük [[Budapest|Budapestre]] is eljutott, amikor a szervezet 1971. évi kongresszusának a magyar főváros adott otthont. Hazájába végleg csak a [[kubai forradalom]] [[1959|1959-es]] győzelme után térhetett vissza. Művei egyre inkább politikai tartalmúak lesznek, felváltva az egyszerű életképeket, az Antillák lakóinak mindennapjait bemutató verseket. ''Balada de los dos abuelos (Ballada két nagyapámról)'' című versében a fehérek és feketék hasonló sorsát, érdekeit és ellentéteiket meséli el nagyszülei életén keresztül<ref name="VIK"/>. [[1961|1961-ben]] megalakult a Kubai Írók és Művészek Uniója (UNEAC), melynek elnöki tisztségét egészen halálig be is töltötte<ref name="Hernández1"/>. [[1967|1967-ben]] jelent meg ''El gran zoo (Nagy állatkert)'' című kötete, melyet egyik fő műveként emlegetnek<ref name="Rodríguez"/>. [[1972|1972-ben]] [[Olaszország|Olaszországban]] [[Viareggio-díj|Viareggio-díjjal]] tüntették ki<ref name="Hernández1"/>. [[1989|1989-ben]] hunyt el Havannában.
== Munkássága ==
49. sor:
*Motivos de son (1930)
*Poemas de transición (1927-1931)
*Songora Cozongo (1931)
*Negro Bembón
*West Indies Ltd. (1934)
*Cantos para soldados y sones para turistas (1935)
*Portugal (1937)
*Cerebro y corazón (1938)
62 ⟶ 65 sor:
*Antología mayor (1964)
*En algún sitio de la primavera (1966)
*El gran
*Cuatro canciones para el Che (1969)
*La rueda dentada (1972)
*El diario que a diario (1972)
83 ⟶ 87 sor:
*Gitárszóló
:Európa Könyvkiadó, Budapest, 1975, fordítók: Simor András, [[Weöres Sándor]], stb.
*Kubai elégia (Elegía cubana)
:Európa Könyvkiadó, Budapest, 1961, fordítók: Simor András, Weöres Sándor, stb.
*Papírhajó az Antillák tengerén
98 ⟶ 102 sor:
{{jegyzetek}}
{{Kubai irodalom}}
{{portál|Irodalom}}
| |||