„Ige (nyelvészet)” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
MerlIwBot (vitalap | szerkesztései)
a Bot: következő hozzáadása: ur:فعل
Nincs szerkesztési összefoglaló
6. sor:
Az ige szótári alakja nyelvenként változó. Általában az az alak az ige szótári alakja, amelyből a többi alakja könnyen levezethető. A szótári alak a [[Magyar nyelv|magyarban]] az ige egyes szám harmadik, de a latinban például az egyes szám első személyű alakja. A modern indoeurópai nyelvekben általában a [[főnévi igenév]] az ige szótári alakja.
 
Az ige lehet szabályos ''(reguláris),'' valamint rendhagyó ''(irreguláris).'' A rendhagyó ige olyan ige, amelynek valamelyik ragozása eltér a szabályos képzési módtól, vagyis általában az igető is megváltozik (pl. az angolban a ''go, went, gone'' „megy, működik,...” szabályos alakja ''*go, gonedgoed, gonedgoed'' lenne). Klasszikus latin példa a fero, ferre, tuli, latum ''hoz, visz''. A rendhagyó igék egy speciális csoportját alkotják a hiányos ''(defektív)'' igék, amelyeknek csak néhány – vagy mindössze egyetlenegy – alakjuk használatos. Ilyen ige például a latin ''libet'' ’tetszik’, vagy a [[Spanyol nyelv|spanyol]] ''nieva'' ’havazik’. Hiányos igének számít a magyar csuklik és a fénylik is: nincs felszólító módjuk.
 
Az igéknek a ragozott alakjaikon kívül személytelen alakjaik is léteznek, amelyek a cselekvésre, történésre az alanyra való hivatkozás nélkül utalnak: ezek az [[Igenév|igenevek]].