„Lomonoszov (település)” változatai közötti eltérés

a
nincs szerkesztési összefoglaló
a (r2.6.3) (Bot: következő hozzáadása: vep:Lomonosov)
a
'''Lomonoszov''' ([[orosz nyelv|oroszul]]: ''Ломоносов'') város [[Oroszország]] európai részén, [[Szentpétervár]]tól 40 km-re, a [[Finn-öböl]] déli partján. Közigazgatásilag Szentpétervár Petrodvoreci kerületéhez tartozik. Lakossága 37 800 fő (2003).
 
[[finn nyelv|Finn]] neve: ''Kaarosta'', orosz neve [[1948]]-ig '''Oranienbaum''' (oroszul: ''Ораниенбаум'') volt; a régies német szó jelentése: "narancsfa". Feltehetően az itteni főúri park üvegházaiban ilyen és hasonló díszfákat is neveltek; tény, hogy egy narancsfa a település régi címerében is látható. [[Mihail Vasziljevics Lomonoszov|Lomonoszov]], a híres orosz tudós nevét a város 1948-ban vette fel, akinek [[1753]]-tól egy közeli faluban üveg- és mozaikkészítő manufaktúrája működött. Az „Oranienbaum” nevet az itteni egykori főúri és cári rezidencia múzeummá alakított épületegyüttese viseli, melyet Szentpétervár és környéke más műemlékeivel együtt [[1990]]-ben felvettek az [[UNESCO]] [[Világörökség]] listájára.
 
{{Bővebben|Szentpétervár történelmi központja és a kapcsolódó műemlékegyüttesek}}
[[Fájl:Lomonosov's city gate.jpg|thumb|260px|Régi városkapu Lomonoszov városban]]
 
A [[19. század]] elején a várost Vaszilij Sztaszov építész és mások rendezési terve szerint kezdték beépíteni. Ebből az időből maradt fenn a ''városi hivatal'' [[klasszicista]] stílusú épülete (1815–1824) és a ''városkapu'' (1826–1829); [[1864]]-ben megindult a vasúti közlekedés, felépült a vasútállomás ma is álló épülete. A vasút eredményeként a város népszerű nyaralóhellyé vált, jellegzetesen északi stílusú fa- vagy fabetétes nyaralók sora épült. A szovjet forradalom után az itteni paloták és parkok is állami tulajdonba kerültek. A [[II.második világháború]] idején a Finn-öbölnek ezt a parti sávját a német csapatok nem szállták meg, így a háborús pusztítás Oranienbaumot és műemlékeit a szomszédos területeknél kevésbé sújtotta.
 
A város arculata az 1960-as évektől sokat változott: a fából készült régi nyaralók, lakóházak legnagyobb többségét lebontották, a déli városrészen új lakótelepeket alakítottak ki. A palotaépületek egy részét a háború utáni időkben helyreállították; teljes felújításuk csak az 1990-es években kezdődött meg.