„Almásy Pál (politikus)” változatai közötti eltérés

1848. június 13-án a gyöngyösi kerület az első népképviseleti országgyűlés tagjává választotta és így [[Gyöngyös]] képviselője lett az országgyűlésben. Áprilisban az első népképviseleti országgyűlés alelnökévé választották, 1849. július 2-ig töltötte be ezt a funkciót. [[Franz von Schlik|Schlik tábornok]] [[1848]] végi támadásakor Heves és Külső-Szolnok vármegye kormánybiztosa volt, majd az országgyűlés [[Debrecen]]be költözésekor ismét visszatért hivatalába. [[Pázmándy Dénes]], az országgyűlés elnöke nem követte az országgyűlést Debrecenbe, ezért Almásy Pál itt az országgyűlés elnökeként tevékenykedett. Ő hirdette ki a [[Habsburg–Lotaringiai-ház]] trónfosztását kimondó [[Függetlenségi nyilatkozat (Magyarország)|Függetlenségi Nyilatkozatot]] és ő volt – báró [[Perényi Zsigmond (ugocsai főispán)|Perényi Zsigmond]] felsőházi másodelnök és [[Szacsvay Imre (politikus)|Szacsvay Imre]] képviselőházi jegyző mellett – az okmány egyik aláírója is.

 

 

[[1859]]-ben hazatért, de továbbra is kapcsolatban maradt Klapka Györggyel. Az [[1861-es választások]]on nem jelöltette magát, de aktívan politizált a [[Határozati Párt]] mellett. [[Nedeczky István]]nal és [[Beniczky Lajos]]sal szervezkedésbe kezdett Magyarország függetlenségének helyreállítására, amit a 48-as törvények alapján képzeltek el. Csak 1918-ban vált ismertté, hogy a szervezkedés egyik résztvevője, [[Asbóth Lajos]] az osztrák rendőrség besúgója volt. [[1864]]-ben Almásyt letartóztatták, és [[1865]] januárjában 20 év várbörtönre ítélték. [[1867]] februárjában kegyelemmel szabadult. Ezután haláláig visszavonultan élt.