„Faludy György” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a különc |
a →Élete: ref |
||
30. sor:
Budapesten született zsidó polgári családban. Édesapja Faludy Jenő vegyész, édesanyja Bieringer Erzsébet Katalin volt. 1928-ban érettségizett a [[Budapesti Evangélikus Gimnázium|fasori Evangélikus Főgimnáziumban]]. Ezután a [[bécs]]i (1928–30), a [[berlin]]i (1930–31), a [[párizs]]i (1932), és a [[graz]]i (1932–33) egyetemen tanult. 1933–34-ben katonai szolgálatot teljesített zászlósi rendfokozatban, amelytől később megfosztották. [[1937]]-ben jelentette meg a [[François Villon|Villon]]-átköltéseket, mely jó időre meg is határozta pályáját.
[[1938]]-ban elhagyta [[Magyarország]]ot. Erre többek között az kényszerítette, hogy úgy érezte hazájának az a legrosszabb, ha a háborút a hitleri [[Németország]] nyeri meg, így a németek oldalán semmiképp sem akart volna harcolni. [[Párizs]]ig menekült, itt találkozott többek között [[Arthur Koestler]]rel és az emigráns magyar művészek közösségével. Később a német megszállás miatt innen is távozni kényszerült. [[Marokkó]]n keresztül az [[Amerikai Egyesült Államok]]ba jutott, ahol a Szabad Magyar Mozgalom titkáraként és lapszerkesztőjeként tevékenykedett, majd három évig az amerikai hadseregben szolgált tisztként. Eközben húgát, aki az országban maradt, a nácik meggyilkolták.
[[1946]]-ban tért haza, a [[Népszava|Népszavánál]] helyezkedett el. [[1947]]-ben megjelent az ''Őszi harmat után'' című verseskötete, illetve a ''Villon balladák'' már a 14. kiadásnál tartottak. A rasszizmust megvetette, vezetésével döntötték le [[1947]]. [[április 26.|április 26-áról]] [[április 27.|27]]-re virradó éjjel [[Prohászka Ottokár]] Károlyi-kertbéli szobrát. A kommunista hatalom kezdettől fogva ellenségesen viszonyult hozzá, további művei nem jelenhettek meg. [[1949]]-ben hamis vádak alapján 3 évre a [[recski kényszermunkatábor]]ba zárták. Itt írt versei [[1983]]-ban [[München]]ben jelenhettek meg ''Börtönversek 1949–1953'' címmel. Szabadulása után fordításokkal kereste meg a kenyérre valót, majd [[1956]]-ban ismét elmenekült az országból.
| |||