„Bresciai Arnold” változatai közötti eltérés

'''Bresciai Arnold''' vagy '''Arnaldus''' eredeti nevén '''Arnaldo da Brescia''' (1090 körül - [[1154]] körül) középkori [[eretnek]]. Eredetileg [[kanonok]] [[Brescia|Bresciában]]. A [[pataria]] követeléseinek jegyében bírálta városa „méltatlan” papjait, s ezért menekülnie kellett. [[Párizs]]ban [[Pierre Abélard]] francia skolasztikus filozófus, teológus és himnuszköltő lelkes tanítványa lett, annak távozása után egy ideig maga is oktatott, diákjaival az apostoli szegénységet hirdette. 1140-ben a sens-i[[sensi zsinatonzsinat]]on [[Szent Bernát]] és Abaelard vitájában az utóbbi mellé állt. A zsinat mindkettőjüket elítélte, Bresciai Arnoldot kolostorba zárták. Hamarosan kiszabadult és isk-t nyitott, hol a tanait hirdette, ezért Szent Bernát kérésére kiűzték Franciaországból. A zürichi ágostonosok fogadták be, egy időre megnyerte Konstanz püspökét is, de Szent Bernát figyelmeztetésére szakítottak vele, aki közben Guido de Castello bíboros barátja lett és biztonságot talált nála. Meggyőződése volt, hogy az egyház romlottságának kútforrása a klérus világi hatalma és gyökeres javulást csak az egyházi és világi dolgoknak teljes, szigorú elkülönítése hozhat. A [[pápaság]] világi hatalmát ellenző városi mozgalom egyik vezetője lett. Részt vett a ''renovatio senatus''hoz és [[III. Jenő pápa]] elűzéséhez vezető felkelésben, amely Rómát városköztársasággá alakította (1145). [[I. Frigyes német-római császár|I. Frigyestől]] támogatást remélt [[IV. Adorján pápa|IV. Adorján pápával]] szemben, aki először száműzte, de később 1154-ben mint eretneket kivégezték. Fölakasztották, majd testét elégették és hamvait a Tiberisbe szórták. Követői, az [[arnoldisták]] később beolvadtak az itáliai [[valdensek]], a „[[lombardiai szegények]]” közé.