Gyermekkora nagy részét szülőfalujában, Szentistvánon töltötte. A nyomorcsalád és a szegénységszegénysége ellenére, amelyek kisgyerekkorára rányomták bélyegüket, szívesen idézte fel élményekben gazdag „pendelyes éveit”. A szülőfalu, a közeli [[Mezőkövesd]] és az egész környék, a [[Matyóföld]] a legnagyobblegfontosabb kötődést testesítette megjelentette a költő számára. Lélekben sosem tudott elszakadni szülőföldjétől, aminekamelynek köszönhetően utolsó éveiben Miskolcról visszaköltözött szülőfalujába, Szentistvánra. A család felemelkedése főként az édesapa haladó gondolkodásának köszönhető, aki megjárta[[Amerikai Egyesült Államok|Amerikát]] megjárva, és [[Miskolc]]on dolgozó gyári munkásként dolgozott, felismerte a falusi élet elmaradottságát és a polgárivárosi életben rejlő fejlődés lehetőségeit. Elhatározta, hogy legalább egy szakma erejéig kitaníttatja gyerekeit. Így került az író 1925 őszén Miskolcra, a diósgyőri, polgári középiskolába. Az intézményben töltött évek meghatározóak voltak számára: itt fedezték fel rajztehetségét, itt érték első irodalommal kapcsolatos élményei és később sikerei is. 1929-ben az egész család felköltözött [[Diósgyőr]]be, így lettek városi lakosok. A diósgyőri polgári elvégzése után édesapja asztalos tanoncnak adta. A három év tanoncidőt különféletöbb mestereknélmesternél töltötte, ahonnan 1932. szeptember 3-án szabadult.
