„Velencei nyelv” változatai közötti eltérés

Hangtanilag egyfelől az olasszal, de leginkább az [[iberoromán nyelvek]]kel ([[spanyol nyelv|spanyol]], [[katalán nyelv|katalán]]) mutat egyezéseket. Így megtalálható benne a kasztíliai spanyolra jellemző interdentális zöngétlen réshang [θ], amit írásban a ''z'' betűvel jelölnek (mint a spanyolban), azde itt csak szókezdő hangként, a szó belsejében olasz [c]. Az [s] fonéma ejtése alveolárisként (emelt nyelvheggyel) realizálódik, mint a spanyolban, katalánban, illetve az észak-olaszországi nyelvváltozatokban. Az olaszhoz képest eltérés továbbá, hogy használják a ''j'' betűt, azonos hangértékkel [j], illetve az ''x''-et, amely a [z] fonémát jelöli. További jellemző (nyelvjárásokban), hogy a magánhangzók közötti ''l'' sokszor gyenge [ʲ]-szerű hangként valósul meg, vagy egyáltalán nem ejtik, például ''léngua'' ['jengwa], ''góndola'' ['gondoʲa] vagy: ['gondoa].

Szintén az olasztól eltérő, viszont az iberoromán és a [[keleti újlatin nyelvek]]kel rokon tulajdonsága a megkettőzött mássalhangzók hiánya, így például az olasz ''terra'' szónak a velenceiben ''tera'' felel meg (vö. [[román nyelv|román]] ''ţară'', viszont katalán ''terra'', spanyol ''tierra)''. Az ''s'' magánhangzók között alveoláris [z]-nek hangzik, a magánhangzók közötti [s] jelölésére az ''ss'' grafémát használják (akárcsak a [[portugál nyelv|portugálban]] és a katalánban).