„Szegedinác Jovánovics Péró” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
11. sor:
Péró az Arad környékén fekvő Pécskáról származott, életét a határ melletti harcokban töltötte, részt vett az 1684-ben kezdődő felszabadító háborúban.
A határőrkapitány az akkori katonai élet számos nehézsége, a Maros menti Katonai Határőrvidék megszűnése és a katonák jobbágysorba taszítása miatt, valamint az [[szerb ortodox egyház|ortodox]] szerbek erőszakos [[római katolikus egyház|katolikus]] hitre térítése miatt lázadásra buzdította a [[Békés vármegye]]i parasztokat. A felkelés lángját közvetlenül azonban az udvar térítő politikája szította, melyet a betelepülő ortodox szerbek ellen folytatott. A nemzetiség saját vallási vezetőt, pátriárkát követelt magának, ezt [[III. Károly]] (ur. 1711-1740) azonban csak a katolikus hitre való áttéréssel engedélyezte volna, így Szegedinác Péró és néhány határőrvidéki kapitány szervezkedni kezdett, Bács és Szerém
A mozgalom hívó szava nem csak a vallásukban megsértett szerbek, hanem a nyakukba kapott birtokosok hatalmaskodásait megelégelő magyar jobbágyokra is hatott, akiket a magyarul tudó Péró hamar bevont mozgalmába.
Szerb hadsereget gyűjtött a [[Bánság]]-ban, az [[Alföld]]ön pedig magyar szövetségese, [[Vértessy Mihály]] [[Békésszentandrás|szentandrási]] bíró állított fegyverbe ezerötszáz parasztot. A két vezetőnek nézeteltérése támadt, ezért a szerbek szétverték a magyar parasztsereget. Ezután Pérót az [[arad]]i várparancsnok, a szintén szerb nemzetiségű [[Thököly Ránkó]] (Ranko Tekelija) elfogatta, és Budára küldte, ahol halálra ítélték és négyfelé vágták. Teste darabjait [[Arad]]on, [[Nagyvárad]]on, [[Sarkad]]on és [[Békésszentandrás]]on tették közszemlére.
Ma a kivégzés színhelyén, a Budai várban, a [[Sándor-palota (Budapest)|Sándor-palota]] közvetlen közelében egy szerb-magyar nyelvű emlékkő található.
| |||