„Szőreg (Magyarország)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló |
|||
15. sor:
== Története ==
[[Árpád-kor]]i település. Nevét a [[14. század]] közepén készült [[Gellért-legenda]] is említette, mely szerint [[1028]] körül, [[I. István]] király uralkodása alatt, mikor [[Csanád]] serege a Tiszánál [[Ajtony]]tól vereséget szenvedett, Szőregre vonult vissza.
[[1335]]-ben a falu a [[Gutkeled nemzetség]]beli [[Czibak család]] birtokában volt. Czibak Mihály fia László fiai Mihály és János [[1411]]-ben a többi szőregi nemesekkel pert folytattak [[Szeged]] városa ellen, a határok miatt. János Szőregi Czibaknak írta nevét s itt is lakott [[1437]]-ben.
A Czibak család révén a biharvármegyei Esztári család is birtokokat szerzett itt. [[1490]] decemberében azonban [[II. Ulászló]] király Esztári Bálint itteni részeit annak hűtlensége miatt elvette és [[Losonczy László]]nak adományozta.
A Szőregi család itteni birtokrészei Temesvári Bodó Péter birtokába kerültek, aki [[1510]]-ben Sárszegi István szegedi ispánnak zálogosította el. [[1511]]-ben azonban Bodó Péter itteni birtokait Esztári Imre fiai János és Bálint vették meg.
[[1536]]-ban Szőreg még jelentékeny helység volt, [[1552]]-ben azonban a [[törökök]] elpusztították. Ez időtől kezdve többen is nyertek rá adományt, így [[1555]]-ben Ethelei, másként Kátai Imre, Kátai Ferenc és ennek neje Mágócsi Margit, 1561-ben pedig Paulóczi Sebestyén és Darnóczy István is.
A [[17. század]] folyamán Szőreg pusztán maradt. A [[temesvári bánság]] szervezésekor pusztaként a csanádi kerülethez osztották be és bérbe adták. [[1718]]-[[1720]] között Veliki Vászó szerb kapitány volt a bérlője, aki [[1723]]-ban ismét bérbe vette, [[1735]]-ben pedig Ignat Péter bérelte.
[[1739]]-ben a puszta már benépesült, de közben [[1739]]-[[1740]] között lakosait nagy [[pestis]]járvány tizedelte meg.
[[1746]]-ban a temesvári igazgatóság a szőregi pusztán három községet telepített: [[Szőreg]]et, [[Deszk]]et és Szent-Ivánt.
[[1752]]-ben fölépült fából az alexandriai Szent Katalin tiszteletére szentelt templom. 1761-ben plébánia is épült. [[1779]]-ben építették föl a Kisboldogasszonyról elnevezett szerb templomot.
1848-49-ben súlyos harcok helyszíne a határ. 1849. augusztus 5-én itt ütközött meg a [[Julius Jacob von Haynau|Haynau]] túlerőben lévő osztrák főserege a [[Henryk Dembiński|Dembinszky]] irányította magyar, lengyel és olasz csapatokkal.▼
[[1778]]-ban Szőreg már 70 házból állt. [[1779]]-ben [[Torontál vármegye|Torontál vármegyéhez]] csatolták.
[[1785]] március 5-én a szőregi uradalmat, amelyhez Szőreg, Szent-Iván, Gyála és Új-Szeged falvak, valamint Rábé és Térvár-puszták tartoztak, a pozsonyi kamara eladta Szeged városának.
▲[[1848]]-
Az első világháború után a Maros vonaláig fölvonuló szerb katonaság 1918. november 19-én megszállta a községet. 1921. augusztus 21-én kivonultak a szerb csapatok.
A századfordulón kezdődött a szőregi gyümölcsfa- és rózsatermelés. A községben jó közlekedési kapcsolatainak köszönhetően már [[1907]]-ben gyáripar is született: az Aszfalt és Kátránypapír Rt., a Petróleumgyár Rt. telepei és három téglagyár.[[1967]]-ben alakult meg a rózsatermelők virág- és dísznövény-szövetkezete.
| |||