„Szent Januáriusz” változatai közötti eltérés

[[Fájl:Saint Januarius.jpg|bélyegkép|300px|jobbra|Szent Januáriusz]]

 

Szent Januáriusz életéről nagyon keveset tudunk, a fent maradt írásokból csak az utolsó heteiről, napjairól kapunk információt. Januáriusz elfogatásának és vértanúságának legrégebbi elbeszélését az 1180-ból származó bolognai kódex tartalmazza, ami jóval korábbi, minden bizonnyal 668 előtt született szövegen alapul. A regényes elemekkel átszőtt történet lényege a következő:

A püspökök tevékenységét minden igyekezetük ellenére felfedezték, és jelentették is [[Campania]] akkori [[Bíró (igazságszolgáltatás)|bírájának]], Dracontiusnak, aki megparancsolta, hogy vezessék elé őket. Elsőre Sossust találták meg, akit a kihallgatásáig [[börtön|börtönbe ]]zártak. Mikor Januáriusz megtudta, hogy elfogták Sossust, elment a börtönbe Festus-szal és Desiderius-szal. Ott megkérdezték a börtönőröket, hogy „Miért tartják bűn nélkül börtönben Istennek ezt az emberét?”. A katonák feljelentették őket is, majd a bíró elé vezették mindhármukat. A kihallgatáson Januáriusz és két társa megvallották keresztény hitüket, és megtagadták a római isteneknek szánt italáldozat bemutatását. E tettükért őket is börtönbe zárták, hogy következő nap, Sossus-szal együtt, az [[Amphiteatrum|amfiteátrumában]], medvék elé vethessék.

Másnap a [[Pozzuoli|pozzuoli]] arénában már minden elő volt készítve, azonban a bíró nem tudott elmenni a „látványosságra” hivatalos ügyei miatt. Ezért magához rendelte a négy foglyot, és fővesztésre ítélte őket. Mikor elvezették a rabokat, az ott lévő Procolus, Eutüchész és Acutius szavaikkal megvédték az elítélteket, ezért őket is lefejezésre ítélték. A kivégzésre a Solfatara nevű helyen került sor.

A történetből kiemelhető néhány kétségtelen történelmi hitellel bíró tény: élt Diocletianus császár uralkodás idején egy Januáriusz nevű beneventoi püspök, akit kereszténysége miatt perbe fogtak, és hajthatatlan hithűsége miatt halálra ítéltek, majd kivégeztek.