„Scapa Flow” változatai közötti eltérés

▲A Scapa Flow 312 négyzetkilométer és 60 méter mély.

▲Az első és a második világháború, ez volt a <big>Royal Navy</big> fő bázisa. A bázis az erre járó brit hadihajókat látta el üzemanyaggal a háborúk alatt. 1919-ben itt zárták gyűrűbe a németek hajóhadának egy részét, a fogságba esett tengerészek azonban elsüllyesztették hajóikat, mielõtt azok az ellenség kezére juthattak volna. Az elvesztett rombolókért a németeknek húsz évet kellett a bosszúra várniuk, ami azonban kegyetlenebbre sikerült, mint azt bárki is gondolta volna. 1939 októberében egy német hadihajó kihasználta a dagály miatti magas vízállást, és bejutott Scapa Flow vizére, majd megtorpedózta az ott horgonyzó Royal Oak csatahajót. A süllyedõ hatalmas test a legénység nyolcszázharminchárom tagját vitte magával a hullámok közé. A háború után bőven volt ócskavas, nem tűnt hát jó üzletnek a kiemelés, ráadásul úgy gondolták, a normális hajóforgalmat nem fogja akadályozni a sok roncs. Utóbbiban tévedtek, és amikor újból értékes lett a fémhulladék, a húszas évektől megindult a roncsmentés. Számtalan újítás és ügyes ötlet bevetésével sikerült kiemelni még az olyan hatalmas hajókat is, mint a 26,000 tonnás Hindenburg csatahajó. Ha belegondolunk abba, hogy Skócia északi részén milyen az uralkodó időjárás, hány fokos jellemzően a víz és milyen szinten állt annak idején a búvártechnika, csak elismeréssel adózhatunk a teljesítmény előtt. Napjainkra mindazonáltal összesen hét nagyobb hajó roncsa maradt meg az öbölben, három közel 26,000 tonnás csatahajóé (König, Kronprinz Wilhelm és Markgraf) illetve négy cirkálóé (Brummer, Dresden, Köln és Karlsruhe).