„Julian Tuwim” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
5. sor:
1913-ban debütált ''Kérés'' c. versével. A Varsói Egyetemen jogot és filozófiát tanult (1916 - 1918). Tanulmányai ideje alatt a "Pro arte at studio" c. folyóirat munkatársa volt. [[1919]]-ben a ''[[Skamander]]'' elnevezésű költői kör egyik alapító tagja volt. A lengyel-bolsevik háború idején [[Józef Piłsudski]] államfő kiadóhivatalában dolgozott. Ifjúkorában [[Leopold Staff]] művészete volt rá nagy hatással (erről későbbi visszaemlékezéseiben számol be). A Színpadi Szerzők és Művészek Egyesületének (ZAiKS) egyik alapítótagja. [[1939]]-ben [[Románia|Románián]] keresztül [[Franciaország]]ba emigrált, Franciaország kapitulációja (1940) után pedig [[Portugália|Portugálián]] és [[Brazília|Brazílián]] keresztül az [[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államokba]]. 1942-ben New Yorkban lakik. A világháború ideje alatt együttműködik az emmigráns újságírókkal.
[[1946]]-ban tér vissza hazájába. 1947 - 50 között Az ''Új Színház'' művészeti vezetői tisztségét tölti be. Ebben az időben igen sok kritikát kap egykori barátaitól, akik szeriont Tuwim túlságosan kiszolgálta a kommunista hatalmat (szerzője volt többek között számos [[Joszif Visszarionovics Sztálin|Sztálin]]t dicsőítő költeménynek). Sok írása között a leginkább személyes hangvételűek Lengyelországról és [[Łódź]]-ról szóló művei. Leírja, hogy sehol másutt nem tudná elkézeli az életét, csak hazájában. Ahogy "Lengyel virágok" c. versciklusában írja, Lengyelországnak adja majd vissza életét. Łódź-ot a világ legnagyszerűbb városának nevezi.
Kabaréművek szerzője. Munkatársa (esetenként alapítótagja is) akkori kabarészínházaknak, a ''Qui Pro Quo''-nak, amely 1919-1932 között működött Varsóban, a ''Bandá''nak (1932-1934), az ''Új Bandá''nak, ''Picador''nak. Munkatársa a szatirikus hangvételű ''Cyrulik Warszawski'' c. hetilapnak. Szatirikus és irodalmi művek társszerzője és szerkesztője (''Skamander'', ''Irodalmi hírek'').
| |||