„Zeneterápia” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
4. sor:
A művészetterápiák közös lényege:
 
az ún. '''szimbólumalkotás''', a lelki traumák szimbolikus kifejezése (C.G.Jung, Dunkel N.N.), szerencsés esetben a szimbolikusan ''kifejezett tartalom tudatosul'', ami a '''traumához való hozzáférés'''t jelenti. A képi, testi szimbólumok mellett jelentősek az úm zenei szimbólumaink (zeneszerzés). Pl. trombita = dicsőség, D-dúr, és dúr harmóniák: fény, erő, hatalom, tisztaság, hangnemek és hangszerek szimbolikája (hegedű - világias, furulya - pásztor, orgona - szakrális, c-moll d-moll gyász, elmélyedés, stb. Dallamok beszédszerűsége, az ún. elvont zenei jelentés, dallamvonal, pl. félhangok (kromatika) lefelé = síeássírás, kis szext felfelé: hála, szerelem, stb.
 
Az önreflexión túl a művészetterápiák hozzá segítik a klienset egyfajta '''kreatív öngyógyítás'''hoz. A kreativitásához, mint saját erőforrásához. A lelki munka során a néma jobb agyi féltekéből a tudatosabb, beszélő és a motoros aktivitást szervező bal agyféltekébe kerülnek érzelmek, nonverbális tudati motívumok (a corpus callosum a zene segítségével jobban összeköti és nagyobb fokban a két agyi féltekét. (Dunkel, Montréal 2004)