„Vályog” változatai közötti eltérés

A vályogos [[talajtextúra]] vízháztartása a termőképesség szempontjából jóval kedvezőbb az agyagoshoz és a homokoshoz képest, mivel maximális [[vízkapacitás]]ának jóval nagyobb része esik a növények számára felvehető, egyben hosszú távú vízmegtartással is jellemezhető kapilláris és kapilláris-gravitációs vízkapacitás tartományába.

Az agyagos textúrájú talajok maximális vízkapacitása a legnagyobb (kb. 55%), azonban ennek nagy része az adszorpciós vízkapacitásból származik (kb. 30%), ami azt jelenti, hogy a víz nagy része, a nagy [[fajlagos felület]] miatt, a szemcsék felszínén van megkötődvemegkötve, amit a növények nem képesek felvenni. Az agyagtalajok további hátránya, hogy viszonylag nehezen [[szántás|szánthatók]]. A homokos textúrájú talajok maximális vízkapacitása a legkisebb (kb. 40%), és ennek is legnagyobb része a gravitációs vízkapacitáshoz tartozik (kb. 25%), ami azt jelenti, hogy a víz nagy része nem képes megkötődni, és hosszabb távra eltározódni, hanem gyorsan elszivárog, így a növények számára hozzáférhetetlenné válik. Ezzel szemben a vályogtalajok maximális vízkapacitásának (kb. 50%) nagy részét a kapilláris vízkapacitás és a kapilláris-gravitációs vízkapacitás teszi ki, ami együtt kb. 30%-ot jelent. A vályogtalajokvályogtalajokhoz tulajdonságaibantulajdonságaikban leginkább hasonlítanak az iszapos talajok (például [[lösz]]ös talaj), de általában ezek is alulmaradnak a növények számára hasznos vízkapacitás (kb. 25%) tekintetében. Az agyagtalajok esetében ez 20%, homoktalajok esetében 10%.

A különböző talajtextúrák hozzávetőleges vízkapacitás-értékeit (térfogatszázalék) a következő táblázat mutatja: