„R–11 (rakéta)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Számbeli egyeztetés |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
8. sor:
|NATO-kód = SS–1 Scud
|egyéb név = R–17, R–300 Elbrusz
|funkció =[[Ballisztikus rakéta|Kis hatótávolságú ballisztikus rakéta]]
|gyártó =
|tervező =[[Koroljov OKB]]
30. sor:
}}
Az '''R–11''' (későbbi változatai az '''R–17''' és az '''R–300 Elbrusz''', NATO-kódneve '''SS–1 Scud''') [[Ballisztikus rakéta|kis hatótávolságú ballisztikus rakéta]], melyet az [[1950-es évek]] második felére fejlesztettek ki a [[Szovjetunió]]ban [[Szergej Koroljov]] vezetésével, nagyrészt a zsákmányolt [[második világháború]]s német rakétákra (mindenekelőtt a [[V–2]]-re) alapozva. Az egyszerű felépítésű, egyfokozatú, folyékony hajtóanyagú rakéta hagyományos- vagy [[atomtöltet]]et hordozhatott. Indítójárműve eredetileg lánctalpas harcjármű, későbbi változatait a [[MAZ–543]] négytengelyes tehergépjárműre telepítették.
A világ számos országába exportálták. Sok helyen gyártották is, több országban ezen rakéta (gyakran illegális) gyártása és továbbfejlesztése teremtette meg az alapot az önálló rakétagyártáshoz. [[Észak-Korea|Észak-Koreában]] és [[Irán]]ban is gyártják. [[Irak]] az [[irak-iráni háború]]ban és az [[öbölháború]]ban tömegesen vetette be a rakétákat, melyek hatótávolságát helyben megnövelték.
| |||