A [[librettó]]t MuszorgszkiMuszorgszkij ValgyimirVlagyimir Sztaszov (1824–1906) ötletei alapján írta meg. De mielőtt munkához fogott volna, részletesen tanulmányozta a 17. századi orosz történelmet, mert a korabeli Oroszország mikrokozmoszát bemutató drámát akart létrehozni. A ''Hovanscsina'' egyben a [[Konzervativizmus|konzervatív]] [[Orosz Birodalom]] [[allegória|allegóriája]] is lett volna, amelynek nemessége ellenezte [[II. Sándor orosz cár|II. Sándor cár]] reformjait, legfőképpen a [[jobbágy]]felszabadítást. Csakhogy a tömörítés sohasem volt a zeneszerző erőssége. A szövegkönyv írásakor MuszrogszkijMuszorgszkij össze-vissza csapongott: kész jelenteket írt át, mielőtt még más epizódok vázlatát befejezte volna. Ennek következtében az opera cselekménye epizódszerű események láncolata lett. A történelmi tényeket egyébként igen szabadon kezelte, esetenként még az időrendet sem vette figyelembe.
A drámának nincs igazi főhőse: Andrej és Hovanszkij herceg is lehetne főszereplő, de Hovanszkijt megölik az opera közepén, ezután pedig Andrej mellett igen jelentős szerepet játszik az eseményekben Doszifej és az óhitűek is. Marfa alakja ide-oda hányódik, Golicin és Saklovityij pedig a haladás útját más-más irányba kereső érdekes figurák. Összességében elmondható, hogy az opera nyelvezete nem olyan egységes, mint a Boriszé.
A műfaji megjelölés szerint a darab ''zenei népdráma öt felvonásban''. A zenei súlypontok a kórusrészekre esnek, de a ''Hovanscsinában'' a kórus megjelenítette tömeg csak elszenvedi az eseményeket, nem alakítja azokat. Egyes kórusrészletek (például a Hovanszkij udvar bemutatásakor felhangzó részeg szterleceksztrelecek, majd a duhajkodó asszonyok éneke) a mélylélektan alapos ismeretéről tanúskodnak. A zenei alapszövet alapjában véve két forrásból táplálkozik: az ószláv, [[Ortodox kereszténység|ortodox]] egyházi énekekből és az orosz [[folklór]]ból. A ''Hovanscsinában'' Muszorgszkij sokkal közelebb jutott az orosz népdalhoz, mint a [[Borisz Godunov (opera)|Borisz Godunovban]], és a szélesen áradó dallamosságnak is nagyobb szerepet juttatott, mint korábbi színpadi műveiben. Ennek következtében a ''Hovanscsina'' könnyebben befogadható, viszont hiányzik belőle az emelkedettség.
A komor hangulatú dráma lassan hömpölyög előre, ezt ellensúlyozza a zeneszerző kiváló hangulatfestő érzéke. Muszorgszkij a ''Hovanscsinában'' is „az élet által táplált, nem klasszikus harmónia” megvalósítását tűzte ki célul, és úgy gondolta, hogy ebben a művében minden korábbi kísérleténél jobban sikerült véghezvinnie a [[recitativo]] és a dallam fúzióját. A konfliktusok résztvevői határozott zenei jellemzést kaptak.
