„Vosztok–3” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
111. sor:
 
A repülés legnagyobb szenzációja már rögtön a legelső keringésben eljött: a két űrhajó nagyjából 5 kilométerre megközelítette egymást. A „közelítés manővere” már a jövőt szolgálta (a megszokott propagandacélok mellett). 1962 közepén ugyan még csak ez első embert szállító űrhajók indultak az űrbe, ám [[John Fitzgerald Kennedy|John F. Kennedy]] elnöknek a [[Hold]] elérését célzó kihívása nyomán a két nagyhatalom űrprogramja már az oda való eljutás technológiáit kutatta, amelyekben legalább egy pont közös és egyúttal biztos volt, bármiféle holdrepüléshez [[Hold körüli pályán végrehajtott randevú|űrrandevúkra]] van szükség, amelyekhez pedig manőverezésre képes űrhajókra. A nyugati szakemberek – akik nem tudták, hogy a [[Vosztok űrhajó]] képes-e manőverezésre – izgatottan várták, hogy mikor reptet a [[Szovjetunió]] két űreszközt egyszerre és azokkal megpróbálják-e az összekapcsolódást. A szovjetek pedig egyrészt „megfeleltek a Nyugat várakozásainak”, azaz megpróbálták szimulálni a két űrhajó közötti megközelítést, másrészt értékes tapasztalatokat szereztek. Bár maga a maximális közelítés mindössze a startidőpontokkal és pályaszinkronizációval való zsonglórködés volt, mintsem egy irányított manőver, a Koroljov terveiben szerepő következő, manőverezhető űrhajótípus, a [[Szojuz űrhajó|Szojuz]] tervezett repülési profilja szerint két űrhajó közötti összekapcsolódáshoz 20 kilométeren belülre kell hozni az űrhajókat a pályájuk szinkronizálásával (passzív módon), hogy aztán a fennmaradó távolságot kelljen csak aktív manőverekkel áthidalni. A Vosztok–3 és –4 első keringésbeli pályaszinkron manővere igazolta, hogy a két űrhajó a megkívánt 20 kilométeren belülre hozható pusztán a keringésük tervezésével. Popovics egy repülés utáni konferencián azt állította, hogy észlelte a társűrhajót keringés közben ''„mint egy nagyon pici holdacskát”'', de a későbbi valódi űrrandevús tapasztalatok alapján ez inkább csak a propaganda része lehetett, a valóságban az űrhajósok egyszer sem pillantották meg a repülés alatt egymás űrhajóját. A két űrhajó egymás közeli repülésére csak nagyon rövid ideig állt fenn, a keringés végére a pályák apró eltérései 850 kilométerre növelték a korábbi 5 kilométeres minimumot.<ref name="siddiqi358"/>
 
A repülés hátralevő idejében az űrhajósoknak nem volt komolyabb tennivalója, mindössze néhányszor kellett az irányítás utasítása szerint az űrhajójuk térbeli helyzetét megváltoztatni, vagy pár kisebb tornagyakorlatot végezni (már amit az apró kabin adta fizikai korlátok megengedtek). A napi rutin részét képezte a napi négyszeri étkezés, amelynek menüjében vagdalthús, borjsült, csirkemell filé, sütemények, édességek, péksütemények, kolbász, drazsék és csokoládé szerepelt. Az űrhajózással kapcsolatos napi teendők között a földfelszín [[film]]ezése és egyszerű vizuális megfigyelések voltak, emellett rádión folyamatosan tartották egymással a kapcsolatot. A két űrhajós programja szinte teljesen megegyezett (egyszerre ettek, vagy aludtak, vagy végezték a teendőiket), legfeljebb a megfigyelési területük volt különböző: Nyikolajev a földfelszínt figyelte meg, míg Popovics a [[horizont]]ot és a [[terminátor]] körüli területeket vette megfigyelés alá.
 
A leszállásra [[1962]]. [[augusztus 15.|augusztus 15]]-én, 65 keringést követően került sor. A Vosztok–4 hét perccel később ért földet, 48 keringés megtétele után.