következtetés: köznapi értelemben adott ismeretekből elmélkedéssel új ismerethez jutás. A logikában az ismereteket állításokkal kifejezve, a következtetés során állítások egy összességéből – a premisszákból – nyerhető újabb állítás, a következtetés konklúziója. Logikailag helyes, ha a premisszák igazsága logikai értelemben kizárja a konklúzió hamisságát; ezt deduktív következtetésnek nevezik. Az ún. induktív következtetések, valamint a logikai elemzést nélkülöző köznapi következtetések esetén a konklúzió – a premisszák igazsága esetén is – tévesnek bizonyulhat.
'''következményreláció:''' (log) Állítások (premisszák) egy összessége következményrelációban áll egy állítással (a konklúzióval), ha a premisszák igazsága összeférhetetlen a konklúzió hamisságával, éspedig pusztán a szereplő állítások logikai szerkezete (a bennük szereplő logikai szavak jelentése) alapján. A formalizált logikai rendszerekben az állításokat a logikai szerkezetüket kifejező formulákkal helyettesítik, s a következményrelációt ezek körében definiálják. A szemantikus felépítésű rendszerekben ált. így értelmezik: egy φ formulaosztálynak (ennek elemei a premisszák) logikai következménye az A formula (ez a konklúzió), ha nincs olyan interpretáció (a rendszer szabályai értelmében), amelyben φ elemei együtt igazak, de A hamis. Jelölése: φ╘ A. Ez igen „gyönge” következményreláció, mert ha φ kielégíthetetlen (ellentmondásos), akkor bármely formula következménye neki, ha pedig A logikai igazság, akkor bármely premisszaosztálynak következménye. Szigorítható azzal a kikötéssel, hogy a premisszaosztály minden interpretációja foglalja magában a konklúzió interpretációját is.
Premissza: (mat, log) következtetésekben az a feltevés, amelyből a konklúziót levezetik.
