„Konklúzió” változatai közötti eltérés

A következtetést, vagy konklúziót szűkebb értelemben kijelentések közötti viszonyként is meghatározhatjuk. A kijelentés maga a világ bármely tényének kifejezésére szolgáló nyelvi eszköz, mind kijelentő mondatok. Nem minden kijelentő mondat célja, hogy tényeket fejezzen ki! (Például “Jó napot!”). A kijelentéseknek logikai értelemben igazságértéke van. Egy következtetésben a kijelentéseket két csoportra lehet osztani, premisszákra és konklúzióra. A premisszák számára nézve tehát a modern logika nem ismer kikötést, egy következtetés lehet egypremisszás, kétpremisszás stb., egészen a (megszámlálhatóan) végtelen számú premisszáig (sőt, vannak ún. nullapremisszás következtetések is).<br />

Az érvelések rekonstrukciójában is fontos szerepet kap a konklúzió, hiszen ismernünk kell az összes releváns kijelentést, ám a szöveg elolvasása után az első dolgunk a konklúzió megtalálása kell, hogy legyen. Hiszen ahhoz, hogy tudjuk, mivel támasztunk alá valamit, tudnunk kell, hogy mit: a konklúzió tehát az érv centruma. A konklúzió azonosítása nem mindig egyszerű, hiszen formailag bárhol elhelyezkedhet, a szöveg elején, végén, közepén, de akár a szövegen kívül is. A konklúzió lehet implicit, azaz rejtett, kimondatlan, ilyenkor az érvelés csak sejteti azt, ilyenkor nem találjuk meg a szövegben. Az ilyen implicit konklúzió manipulatív lehet, hiszen kevésbé vagyunk kritikusak egy olyan érveléssel, ahol a következtetést nem mondják ki velünk szemtől-szemben. Ráadásul, mivel nincs kimondva, a klasszikus nyelvfelfogás szerint nem számonkérhetőszámon kérhető (pragmatikailag igen!). <br />