„9. szimfónia (Beethoven)” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
a (apró jav.)
Nincs szerkesztési összefoglaló
A '''IX. (d-moll) szimfónia, [[Opusz-szám|Op.]] 125''' [[Ludwig van Beethoven]] utolsó befejezett [[szimfónia|szimfóniája]], amely 1824-ben készült el. Tartalmaz részleteket ''An die Freude'' című műből is ([[Friedrich Schiller]]: „[[Óda az Örömhöz]]”), melynek szövegét [[Szóló (zene)|szólisták]] és [[kórus]] énekli az utolsó tételben. Ez a mű az első példa arra, hogy egy nagy zeneszerző szimfóniában énekhangot a hangszerekkel azonos szinten használ.
 
A szimfónia az európai klasszikus zene egyik legismertebb, és [[Ludwig van Beethoven|Beethoven]] legnagyobb, süketsége alatt komponált mesterművei között számon tartott alkotás. Kimagaslóan nagy kulturális szerepet játszik a modern társadalomban, különösen, mióta az [[Európai Unió]] a negyedik tétel egy részletét (Örömóda, szöveg nélkül) a hivatalos [[himnusz]]aként használja. Külön érdekesség még, hogy ezen mű kézirata 2003-ban 3,3 millió dollárért kelt el. A szimfónia különleges vonzereje miatt ma már az [[UNESCO]] listája szerint a Világörökség részét képezi. Az 1. tétel egyfajta „őshomályból” indul. A 2. tétel haláltánchoz hasonlatos. A 3. tétel a kései Beethoven-Adagio-k nyugalmát tükrözi. A 4. tételt nem lehet leírni, hallani kell. Mindegyiket hallani kell.
 
== Története ==
Névtelen felhasználó