„Emberi idegrendszer” változatai közötti eltérés

tömegéből áll, amelyeknek a működése az, hogy érző végződéseikkel ([[Receptor (érzékelés)|receptorok]]) felfogják – mind a test belsejéből, mind a környezetből származó – érzékelhető ingereket, és a [[Központi idegrendszer|központi]] (centrális) kapcsoló rendszereikben értékeljék és feldolgozzák azokat, majd a megfelelő utasításokat továbbadják a környéki idegrendszeren keresztül az [[Effektor|végrehajtó]] ''(effector)'' szerveken, az izmokon, a mirigyeken, a zsigereken lévő speciális mozgató, illetve a mirigyváladék termelését szabályozó idegvégződéseknek. Az idegrendszer ''(systema nervosum)'' és a [[belső elválasztású mirigyek]] rendszere (endokrin vagy [[Hormon|hormonálishormon]]ális rendszer), együttesen: [[Hormon|neuroendokrin]] rendszer szabályozzák az [[emberi test]] működését.<ref name="SR"/><ref>{{cite book|author=Richard S. Snell|title= Clinical neuroanatomy|publisher= Lippincott Williams & Wilkins, Ed.6th 2006|pages=1| Philadelphia, Baltimore, New York, London|id= ISBN 978-963-226-293-2}}</ref>

* [[Nagyagy]] ''(Telencephalon; Cerebrum)'', [[Köztiagy]] ''(Diencephalon)''

Idegrostnak nevezik egy idegsejt nyúlványait (axonját vagy dendritjeit). Az idegrostok kötegeit a központi idegrendszerben gyakran idegpályáknak nevezik. A környéki idegrendszerben az idegrost kötegek alkotják a perifériás idegeket.<ref name=PIPNS/><ref name=PNSPI/> Az idegrendszer központi és környéki részében kétféle idegrost található, nevezetesen a velőhüvelyes<ref>{{cite web|url=http://www.nlm.nih.gov/medlineplus/ency/article/002261.htm|title=Velőhüvely|publisher=MedlinePlus|language=angol}}</ref> ''(myelinhüvelyes)'' és a velőhüvely nélküli ''(myelinhüvely nélküli)'' rostok. A velőhüvelyes idegrostok azok, amelyeket velőhüvely borít. A velőhüvely nem része a neuronnak, hanem támasztósejtek képződménye. A központi idegrendszerben a kis gliasejtek, az oligodendrocyták<ref>{{cite web|url=http://physrev.physiology.org/content/81/2/871.long|author=Nicole Baumann, Danielle Pham-Dinh|title=Biology of Oligodendrocyte and Myelin in the Mammalian Central Nervous System|language=angol|publisher=Physiological Reviews}}</ref> nyúlványai, a környéki idegrendszerben pedig a Schwann-sejtek<ref>{{cite web|url=http://www.getbodysmart.com/ap/nervoussystem/supportcells/myelination/tutorial.html|title=SCHWANN CELLS and MYELINATED AXONS|publisher=GetBodySmart|language=angol}}</ref> sejtmembránjai – rétegesen felcsavarodva – alakítják ki. A velőhüvely nem folytonos réteg, hanem szakaszokból áll, amelyeket azonos térközönként Ranvier-féle befűződések<ref>{{cite web|url=http://www.britannica.com/EBchecked/topic/417103/node-of-Ranvier|title=node of Ranvier - Ranvier-féle befűződés|publisher=Encyclpaedia Britannica|language=angol}}</ref> választanak el egymástól. A velőhüvely szakaszai, a velőtagok 0,5–1,0&nbsp;mm hosszúságúak. A központi idegrendszerben egy oligodendrocyta akár hatvan idegrost axon velőhüvelyének képzésében is részt vehet. A környéki idegrendszerben minden egyes velőtaghoz egy Schwann-sejt tartozik az idegroston. A központi idegrendszerben a kisebb axonok, az autonóm (vegetatív) idegrendszer posztganglionáris rostjai és bizonyos finom érző (fájdalomérzést közvetítő) axonok velőhüvely nélküliek.

A perifériás idegek<ref name=PIPNS/><ref name=PNSPI/> az [[agyidegek]] és a gerincvelői idegek. Minden perifériás ideg idegrostok párhuzamos kötegeiből áll, amelyek szerkezetük szerint lehetnek velőhüvelyesek, vagy velőhüvely nélküliek, ingerületvezetési irányukat tekintve pedig a központtól a periféria felé vezető (efferens),<ref>{{cite web|url=http://phys.dote.hu/files/oktatas/gyogyszeresz/human_elettan_i/eloadasanyagok/idegi_szabalyozas.pdf|title=Az idegi szabályozás efferens tényezői|language=magyar}}</ref> illetve a periféria felől a központ felé vezető (afferens);<ref>{{cite book|author=Richard S. Snell - Clinical neuroanatomy| title= 3. FEJEZET Idegrostok, perifériás idegek, receptor és effektor végződések, dermatomok és izomaktivitás|pages=69|language=angol

31 pár gerincvelői ideg ''(nervus spinalis)'' van, amelyek a gerincvelőből kilépve a csigolyaközti lyukakon ([[foramina intervertebralia]]) keresztül lépnek ki a gerinccsatornából. Minden gerincvelői ideg két gyökérrel kapcsolódik a gerincvelőhöz: az elülső, mozgató gyökérrel ''(radix anterior seu motoria)'' és a hátsó, érző gyökérrel ''(radix posterior seu sensoria)''. Az elülső gyökér olyan idegrostok kötegeiből áll, amelyek az idegi ingerületet a központi idegrendszertől elvezetik a perifériás végrehajtó szervek (izmok, mirigyek) felé ''(efferens rostok)''; a hátsó gyökér olyan idegrostok kötegeit tartalmazza, amelyek az idegi ingerületeket a központi idegrendszer felé vezetik ''(afferens rostok)''. Mivel az afferens idegrostok a központi idegrendszer felé továbbítanak információkat, ezek érző rostok. Az érző idegrostok sejttestei a hátsó gyökéren orsószerű megvastagodást képező hátsó gyöki érző idegdúcban ''(ganglion sensorium nervi spinalis)'' találhatók.<ref name=Ggl/><ref name=PI/><ref name=PNS>{{cite web|author=Regina Bailey|title=Peripheral Nervous System - Perifériás idegrendszer|language=angol|publisher=About.com}}</ref><ref name=Ggl/><ref name=PI/> A gerincvelői ideggyökerek egyúttal a [[reflexív]] részei is.

Az autonóm idegdúcok<ref name=VIGgl/><ref name=GglVI/> ''(autonóm ganglionok)'', a szimpatikus és paraszimpatikus ganglionok az agytól és a gerincvelőtől távolabb helyezkednek el. Megtalálhatók a szimpatikus idegdúcláncban, a gerinc előtti ''(praevertebralis)'' autonóm idegfonatokban ''(plexusok)'', mint például a ''(plexus cardiacus, coeliacus és mesentericusok állományában)'', és a zsigerek közelében vagy falában lévő ganglionok formájában. Minden gangliont körülvesz egy kötőszövetes réteg, amely folytatódik a perifériás ideg epineuriumába és perineuriumába. A neuronok multipolárisak, sejttestük szabálytalan alakú. A neuronok dendritjei [[szinapszis|szinaptikus]] kapcsolatokat képeznek a preganglionáris neuronok myelinhüvelyes axonjaival.

Nyugalmi, ingerületmentes állapotban az idegrostok elektromos polaritása olyan, hogy a rost belseje elektronegatív a külső felszínhez képest; az axonmembrán ''(axolemma)'' két felszíne közötti potenciálkülönbség mintegy –80&nbsp;mV. Ezt nevezik nyugalmi membránpotenciálnak.<ref>{{cite web|url=http://www.cogsci.bme.hu/~ktkuser/KURZUSOK/BMETE471008/2012_2013_1/2%20-%20Alapok%20-%20Idegsejt%20sejtmembran%20akcios%20potencial.pdf|title=Alapok - idegsejt, sejtmembrán, akciós potenciál|language=magyar}}</ref> Az úgynevezett nyugalmi potenciált a [[nátrium]]- és [[kálium]]ionoknak a membrán csatornáin keresztüli transzportja hozza létre, amelyet a membrán passzív (szelektív) áteresztőképessége és a nátrium-káliumpumpa aktivitása tart fenn. A nátrium-káliumpumpa működésének eredményeként három Na⁺&nbsp;ion pumpálódik ki a sejtből, két K⁺&nbsp;ion felvételével szemben. A pumpa a membránon keresztüli aktív, ion-koncentráció gradiensekkel szembeni transzportot jelent, ezért energiafelhasználással jár, amit az adenozin-trifoszfát (ATP) szolgáltat.<ref name="William F. Ganong 62-64">{{cite book|author=William F. Ganong|title= Az orvosi élettan alapjai|pages=62-64|publisher= (Medicina 1990)|id= ISBN 963-241-783-6|language=magyar}}</ref><ref>{{cite web|url=http://www.biologymad.com/nervoussystem/nerveimpulses.htm.|title=Nerve Impulses|language=angol|publisher=CHIP.EU}}</ref>

Egy idegingerület ''(impulzus)'' (akciós potenciál)<ref>{{cite web|url=http://physiology.elte.hu/eloadas/pszicho_elettan/2012_4.pdf|title=Élettan előadások ELTE|language=magyar}}</ref> az axon kezdeti szakaszáról kiinduló, önmagától terjedő elektronegativitási hullám, amely gyorsan halad a membrán ''(axolemma)'' felszíne mentén. Egy inger megváltoztatja a membrán Na⁺&nbsp;ion [[permeabilitás]]át az ingerlés helyén. Ekkor a Na⁺&nbsp;ionok gyorsan beáramlanak az axonba. Az axolemma külső felszínén a pozitív ionok mennyisége gyorsan nullára csökken. Ezzel a membránpotenciál is nullára esik, vagyis depolarizálódik. Egy típusos nyugalmi potenciál –80&nbsp;mV úgy, hogy a membrán külső felszíne elektropozitív a belső felszínhez képest; az akciós potenciál mintegy +40&nbsp;mV, mégpedig a membrán külső felszíne elektronegatív a belső felszínhez viszonyítva. A vékonyabb axonokban az akciós potenciál kevesebb lehet 40&nbsp;mV-nál. Az axolemma külső felszínének negatív töltésű része ekkor ingerként hat az axolemma szomszédos pozitív töltésű szakaszára, és kevesebb, mint 1&nbsp;millisecundum alatt a szomszédos rész nyugalmi potenciálja is átfordul akciós potenciálba. Ilyen módon az akciós potenciál végighalad az idegroston annak végződéséig. Ahogy az akciós potenciál halad az idegrost mentén, a Na⁺&nbsp;ionok belépése az axonba megszűnik, és az axolemma K⁺&nbsp;ionokra vonatkoztatott permeabilitása megnövekszik. Ekkor gyorsan K⁺&nbsp;ionok áramlanak ki az axolemma külső felszínére, így a nyugalmi membránpotenciál helyreáll. Egy idegi ingerület idegroston történt végighaladása után, miközben az axolemma még depolarizált, egy második inger, még ha erős is, nem képes ingerületet kiváltani az idegen ''(refrakter periódus)''.<ref>{{cite book|authorname="William F. Ganong|title= Az orvosi élettan alapjai|pages=62-64|publisher= (Medicina 1990)|id= ISBN 963-241-783-6|language=magyar}}<"/ref> Egy idegrost ingerületvezetésének sebessége arányos az axon keresztmetszetének méretével, a vastagabb rostok ingervezetése gyorsabb, mint a vékonyabb rostoké. A vastag motoros rostokban (alfa rostok) az ingerületvezetés sebessége akár 70–120&nbsp;m/s (252–432&nbsp;km/h) is lehet. A vékonyabb érző rostok vezetési sebessége jóval kisebb.

Egy egyén információkat kap a külvilágból valamint saját testéből, speciális érző idegvégződések receptorok közreműködésével. Az érző idegvégződéseket annak alapján csoportosítjuk, hogy milyen jellegű ingerekre reagálnak, valamint hogy ezek az ingerek a külvilágról ''(exteroceptorok)'', vagy a test belső állapotáról ''(interoceptorok)'' szolgáltatnak információt. Figyelembe vesszük még a receptorok szövettani jellemzőit és anatómiai elhelyezkedését.<ref name="SR"/><ref>{{cite web|url=http://medical-dictionary.thefreedictionary.com/nerve+endings|title=Nerve and nerve endings - Idegek és idegvégződések|publisher=The Free Dictionary by Farflex|language=angol}}</ref><ref name="SR"/>

A [[szív]] saját ingerületképző és ingerületvezető rendszerrel rendelkezik,<ref name="SR"/><ref>{{cite web|url=http://health.howstuffworks.com/human-body/systems/circulatory/heart-rhythm1.htm|author=Julia Layton|title=What determines the rythm of your heart?|language=angol|publisher=Fit and Health}}</ref><ref name="SR"/> amely módosult szívizomsejtekből áll. Ez a rendszer biztosítja a szív önálló, automatikus működését. Mind az ingerületképző és vezető rendszer, mind a munkaizomzat sejtjei között réskapcsolatok biztosítják az ingerület áttevődését. A szív működését az autonóm idegrendszer az ingerületképző és vezető rendszerének és a munkaizomrostoknak a beidegzésével a szívműködést módosítani képes, így a szív munkájának az aktuális terheléshez való jobb alkalmazkodását biztosítja, és különböző sajátos reflexeket közvetít. A szívet szimpatikus és paraszimpatikus posztganglionáris, velőhüvely nélküli rostok látják el, amelyek a kötőszövetes terekben haladva érik el a módosult és a munkaizom rostokat. Előbbiek a szimpatikus dúclánc nyaki dúcaiból erednek, utóbbiak a bolygóideg ''(nervus vagus)'' [X.] posztganglionáris rostjai. A szimpatikus és paraszimpatikus beidegzés egymással ellentétes hatásokat fejt ki a szív működésére. A szív különböző részeiből érző idegek is indulnak ki, ezek normális körülmények között nem tudatosuló érzéseket közvetítenek.

* [http://www.lab.anhb.uwa.edu.au/mb140/ Blue Histology] (angol) Large images, thumbnails, Search: Nervous tissue

{{portál|orvostudomány|i }}