Wikipédia

„Peyer Károly” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
68. sor:
 
=== A forradalmak idején ===
Amikor az [[őszirózsás forradalom]] után 1918. novemberében ‑– lényegében a szociáldemokráciát kettészakítva ‑– megalakult a [[Kommunisták Magyarországi Pártja]], Peyer élesen ellenezte ezt. A munkásmozgalom egységének megbontását látta benne és nem értett egyet az oroszországihoz hasonló forradalom szükséges és lehetséges voltával. A [[Károlyi Mihály-kormány|Károlyi-]] majd a [[Berinkey-kormány]] alatt a bányászszakszervezet vezetőjeként bányaügyi [[kormánybiztos]] volt, és [[1919]]. januárjában részt vett a kommunista bányászok forradalmi mozgalmának lefegyverzésében.
 
A [[Magyarországi Tanácsköztársaság|tanácsköztársaság]] 1919. március 21-ei kikiáltása után is megtartotta szakszervezeti tisztségét, a szociáldemokrata szakszervezeti funkcionáriusok egyik fő vezetője volt. A legtöbb szociáldemokrata vezetőhöz hasonlóan nem kívánt szembehelyezkedni a munkásságnak a [[proletárdiktatúra|proletárdiktatúrát]] egyértelműen támogató hangulatával. Fenntartásai ellenére úgy vélte, részvételükkel a megfelelő irányba tudják terelni az új rendszert, ezért elvállalta a rá bízott tisztségeket. [[A Szociális Termelés Népbiztossága]] bányászati és kohászati csoportjának, majd a [[Népgazdasági Tanács]] bányászati főosztályának vezetője, a [[Szövetséges Központi Intéző Bizottság]], az áprilisi tanácsválasztások után a [[Tanácsok Országos Gyűlése|Tanácsok Országos Gyűlésének]] tagja.
78. sor:
A Tanácsköztársaság bukása után kinevezett úgynevezett „szakszervezeti kormányban” ([[Peidl-kormány]]) belügyminiszter lett. A kormány fő politikai törekvése a proletárdiktatúra legtöbb intézkedésének érvénytelenítése mellett az [[ellenforradalom|ellenforradalmi]] erők hatalomra jutásának megakadályozása és a szociáldemokrácia és a szakszervezetek részvételével működő polgári demokratikus politikai berendezkedés kialakítása volt. Erre azonban nem volt esélye, mert a román csapatok augusztus 6-án elérték [[Budapest]]et és támogatásukkal [[Friedrich István]] [[Fehérház Bajtársi Egyesület|ellenforradalmi köre]] megbuktatta a kormányt.
 
Peyer ezután néhány hónapra háttérbe vonult, de a november 24-én az antant nyomására megalakult koalíciós kormányban ([[Huszár-kormány]]) ismét miniszter lett, a munkaügyi és népjóléti tárcát kapta. Részt vett a nemzetgyűlési választások előkészítésében, de mivel a kormány és az antant nem volt képes megfékezni a választási kampányt ellehetetlenítő [[fehérterror]]t, a Szociáldemokrata Párt a választás bojkottját határozta el, Peyer pedig [[1920]]. [[január 16.|január 16]]-án lemondott és Ausztriába menekült, ahol több mint egy évig élt, ebben az időben válaszottákválasztották be a nemzetközi bányamunkás-kongresszus végrehajtó bizottságába.
 
Peyer első emigrációja alatt került sor [[Horthy Miklós]] [[kormányzó]]vá választására és a [[trianoni békeszerződés]] aláírására, az ellenforradalmi rendszer berendezkedésére. Amikor 1921 májusában hazatért, ismét elfoglalta titkári posztját a bányász szakszervezet élén. Ekkor már [[Bethlen István (politikus)|Bethlen István]] volt a miniszterelnök, aki az új hatalom konszolidációjának érdekében fontosnak tartotta a szociáldemokratákkal és a szakszervezetekkel való békekötést. Peyer vezette a munkásszervezetek delegációját a kormánnyal folyó tárgyalásokon, és 1921. decemberében sor került a [[Bethlen–Peyer-paktum]]nak nevezett megállapodás megkötésére.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Peyer_Károly”